A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)

SIPOS József: A Magyar Gazdaszövetség és a Függetlenségi és 48-as Országos Agrárpárt története 1918-ig

Csontos Imre (Karcag) is — a birtokos parasztság önálló politikai szervezkedéséről beszéltek. A kerület függetlenségi párti képviselője, a már akkor is tekintélyes P. Ábrahám Dezső azonban még leszerelte ezeket a radikális önállósulási törekvéseket. Azt azonban már ő sem tudta megakadályozni, hogy április 20-ra, húsvétra ne tűzzék ki a kongresszust Kisszállásra. Ott 14 vármegyéből több ezer kisgazda sereglett össze. Itt kimondták a Kisbirtokosok Országos Szövetségének magalakítását. Ennek hivatalos hetilapja a Magyar Lobogó lett. P. Ábrahám azonban elérte, hogy nem esett szó a politikai pártalakulásról. Sőt! Nem történt meg az alapszabály elfogadása és a vezetőség megválasztása sem, ami a legfontosabb lett volna. A lassú áttörés június 8-án, pünkösdkor kezdődött a szövetség Pécsett rendezett második országos kongresszusán. Itt elfogadták az alapszabályt és megválasztották a vezetőséget. Király István szerint Szabó István ott volt a kisújszállási és a pécsi kongresszusokon. Vele szemben Farkas József állítja, hogy „sem a kisújszállási, sem a pécsi kongresszuson sem ő, sem hívei nem szerepelnek a jelenlévők listáján." 4 E folyamat utolsó előtti állomása 1908. júliusában zajlott a nagyatádi választókerületben, ahol a korábbi képviselőt felsőházi taggá nevezték ki, így időközi választásra került sor. A hivatalos jelölőgyűlésen a Függetlenségi Párt hivatalos jelöltje gróf Prinke Sándor babócsai bérlőt ajánlotta a vezetőség. Vele szemben viharos éljenzés mellett a nagyatádiak ajánlották Szabó Istvánt. Öt azonban a párt megyei vezetése nem támogatta. Ebben a helyzetben Szabó csak úgy vállalta a jelöltséget, ha híveinek nem kell fuvardíjat fizetnie. A lelkes kisgazdák ezt is vállalták. Országos segítséget a Kisbirtokosok Országos Szövetségétől kapott. Válaszmányi tagjai közül különösen Patacsi Dénes szentdienesi és Madarász Zsigmond nemeskisfaludi kisgazdák vették ki részüket a mellette való korteskedésből. A Magyar Lobogó lelkesítő felhívást tett közzé. Az igen szoros küzdelemben végül is Szabó István 1261:1217 arányban, tehát 44 szótöbbséggel diadalmaskodott. A nagy kisgazda lelkesítés ellenére érdekesen oszlott meg a kerület birtokos parasztságának magatartása. Farkas József szerint a választói névjegyzékben 2500-an voltak. „Közülük Szabó Istvánra szavazott 1082 fŐ, 600 főt levettek a lábáról az ellenpártiak, 818 fő pedig nem szavazott. A birtokos parasztság tehát még igen távol volt attól, hogy politikai érdekeit tisztán lássa, hiszen jelöltjük úgy győzött, hogy a többség nem is szavazott rá. Viszont Szabó István 179, többnyire kisiparos szavazatnak köszönhette győzelmét."

25 Szabó István parasztember tehát 1909. augusztus elsején — párton kívüli programmal — a nagyatádi választókerület parlamenti képviselőjévé választották. Makai Zsigmond és Áchim L. András után ő lett a harmadik paraszt képviselője az országgyűlésnek. Ezután a Függetlenségi Párt helyi és országos vezetői megpróbálták Szabó Istvánt visszacsalogatni az elhagyott pártba. Ez azonban már nem sikerülhetett. A végleges szakítás azonban még nem történt meg! Szabó István 1908 végén, első parlamenti beszédében a protestáns kisgazdák képviselőjének nevezte magát és sürgette a protestáns egyházak állami segélye24 FARKAS i. m. 153. 25 FARKAS i. m. 157.