A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)

SIPOS József: A Magyar Gazdaszövetség és a Függetlenségi és 48-as Országos Agrárpárt története 1918-ig

„Vagy láng csap az ódon, vad vármegyeházra, Vagy itt ül a lelkünk tovább leigázva. Vagy lesz új értelműk a magyar igéknek, Vagy marad régiben a bús, magyar élet. Fölszállott a páva a vármegyeházára, Sok szegény legénynek szabadulására." (Ady Endre) Mint láttuk a birtokos parasztság politikai emancipálódásában meghatározó szerepet játszott a protestantizmus és a református egyház, illetve annak papjai és tanítói. A birtokos parasztság számára a protestáns egyházak világi testületei — a prezsbitériumok — a demokrácia és a közszereplés iskolái voltak. Tudjuk, hogy az ország protestánsok lakta vidékei voltak az ellenzéki, függetlenségi párt bázisai. Elsősorban ott törtek ki az agrárszocialista mozgalmak. Sima Ferenc, Várkonyi István, Szabó István és vármegyei harcostársai mind- mind reformátusok voltak, Áchim L. András pedig evangélikus. A protestáns papok egy csoportja támogatta az agrárszocialistákat. Közülük az legismertebbek közé tartozott Balthazar Dezső, hajdúböszörményi református esperes, aki elsők között támogatta Mezőfi Vilmos szervezkedését. Egy választási gyűlésén kifejtette, hogy a „szociáldemokrácia igéi csak fényesebbé teszi az oltárt." Varga Dezső darányi református lelkész is az agrárszocialistákban látta a birtokos és föld nélküli parasztság érdekeinek megvalósítóit. Farkas József még sok példával bizonyítja azt is, hogy a „szekularizáció legkövetkezetesebb hívei a protestánsok voltak, beleértve a kisgazdák hatalmas táborát is. Végül e kéréséről így összegezte véleményét: „egyértelműnek látszik, hogy a birtokos parasztság mentalitása és a református egyház puritánsága egy tőről fakadt. A származásukat tekintve is inkább a nép soraiból verbuválódott lelkészek a XX. század elején egyre tömegesebben szakítva a hagyományos közjogi 48-assággal, egyre inkább a következetes jogegyenlőség, a demokrácia hívévé váltak és ezzel jelentős, elsősorban paraszti tömeget vittek a politikai harc színterére, messzemenően segítve azt a folyamatot, hogy a birtokos parasztság önálló politikai erővé váljon. így joggal mondható, hogy a „kényes, büszke pávák", kálvinista pávák voltak."

19 A kisbirtokosok összefogásának és önálló szervezkedésének az eszméje, tehát mint ahogy az agrárszocializmusé is, az Alföld protestáns vidékeiről terjedt át a Dunántúlra. Azt elősegítette még — mint láttuk — a darabont kormány által gerjesztett erjedés is. Ezzel párhuzamosan e mozgalmak leszerelését is megpróbálták. A nagybirtokosok legjelentősebb érdekképviseleti szervezete az OMGE és a hozzá ekkor még szorosan kapcsolódó Magyar Gazdaszövetség — mint láttuk — ekkor már az egész országot behálózó Hangya fogyasztási- és értékesítő szövetkezetet hozott létre. Mellette hitel-, raktározási- és tejszövetkezetek jöttek létre. Ez utóbbiak főként a szarvasmarhatartással foglalkozó dél-dunántúli birtokos parasztok körében terjedtek el. Somogy megyét is átszőtték a különböző szövetkezetek, egyletek és hitelszövetkezetek. Ezek fejlődését mutatja, hogy az „utóbbiak száma 1899-ben 53, 1908-ban 119 volt." Maga Szabó István is igazgatósági tagja 19 Uo. 148.