A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)

SIPOS József: A Magyar Gazdaszövetség és a Függetlenségi és 48-as Országos Agrárpárt története 1918-ig

több helyen szervezték meg a Gazdaköröket. A falvakba eljuttatták a kapitalista gazdálkodás legfontosabb tudnivalóit, a gazdasági, kereskedelmi ismereteket. A szövetkezetek létrehozásával pedig egyfajta biztonságosabb árutermelést és kereskedelmet is megpróbálták szolgálni. Mindez jelentős eredményeket hozott! A gazdag — és középparasztság polgáriasodása — különösen a mezővárosokban és azok környékén, de főleg a Dunántúlon, a Csallóközben, a Bánátban és Bácskában a századfordulót követő évtizedben felgyorsult. Mindebben kétségtelen érdemeket szerzett a Gazdaszövetség vezetése és a körülötte gyülekező agrár-szakértelmiség. Ugyanakkor a szakirodalom — Szabó Miklós kiváló tanulmánya alapján — bizonyította, hogy a Gazdaszövetség vezetése elsősorban a középbirtokosság gazdasági- és politikai érdekérvényesítését valósította meg. Lényegében ezt szolgálta a francia példa alapján kidolgozott, de a magyar viszonyokra alkalmazott újkonzervatív — agrárius ideológia is, amely bizonyos szempontból a jobboldali radikalizmus előkészítője volt. Tehát a Magyar Gazdaszövetség nem az OMGE fiókszervezete, hanem az újkonzervatív-agráriusok ellenőrzése alatt álló olyan földbirtokosok és gazdagparasztok érdekképviseleti szervezete, akik a nagytőkeellenes termelő- értékesítő- és fogyasztási szövetkezetek megszervezésével, a homestead, a századforduló után pedig a telepítési és parcellázási programpontok meghirdetésével a deklasszálódó nemesi-dzsentri és a gazdagparaszti tömegbázisukat kiszélesítették. A Magyar Gazdaszövetség szövetkezeti apparátusát a plébániák és az egykori iskolák tanítóira támaszkodva építették ki. Ok alkották az „állami égisz alatt létesített, s így csak részben agráriusnak tekinthető Országos Központi Hitelszövetkezet és a Gazdaszövetség kezében lévő Hangya helyi szervezőinek többségét és csak kisebb mértékben a jegyzők. Az Országos Központi Hitelszövetkezet tízévi működéséről szóló jelentésből tudjuk, hogy 1908-ban ennek már 200 központi alkalmazottja mellett 25 661 vidéki szövetkezeti funkcionáriusa volt, azaz igazgatósági és felügyelő bizottsági tagok és könyvelők. Ebből 16 308 paraszt, 2186 tanító, 1225 pap és 5952 egyéb, ide tartoztak a földbirtokosok, a kereskedők és a jegyzők. Mint látjuk, a tisztségviselők zöme paraszt volt, akik azonban elsősorban a reprezentatív igazgatósági — és felügyelő bizottsági posztokat foglalták el. Az operatív funkciók többségét a másik három csoport tagjai töltötték be.

6 A Magyar Gazdaszövetségben 1917 nyarán — valószínűleg a februári orosz forradalom hatására is — újra megfogalmazódott a parasztság körében végzett érdekvédelmi és politikai-ideológiai agitációs munka kiszélesítésének gondolata. Almády Géza, a Békés megyei Gazdasági Egyesület vezetője ezt memorandumban terjesztette a Gazdaszövetség június 21-i igazgató választmánya elé. Ebben kifejtette a két agrárius érdekképviselet közötti differenciáltabb munkamegosztás gondolatát: „Az OMGE a mezőgazdák akadémiája, és vidéki gazdasági egyesületei volnának az OMGE vidéki osztályai. A Magyar Gazdaszövetség pedig olyan gazdaságpolitikai működést fejtene ki, mint amüyent például a munkások szociáldemokrata pártja." E memorandum indítványozta a „gazdákpolitikai' szervezkedésének megkezdését. Ezt a vezetőség lelkesen támogatta. A gazdák meggyőződése 6 Uo. 164. 7. 7 Magyar Gazdák Szemléje, XXII. évf. 1917. július-augusztus.