A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)

FORGÓ Géza: Makói küldöttség Kossuth Lajos temetésén

városi rendelet nélkül is — gyászlobogót lengetett a szél. A Makói Hírlap március 22-én megjelent számában közölte a gyászhírt, többek között az alábbi megjegyzéssel: „De amíg mások a honszerető államférfiút siratják, ki új alapokra fektette Magyarország ezredéves alkotmányát, mi a szabadság magasztos bajnokát dicsérjük."

6 1894. március 21-én Ferencz József megtiltotta, hogy a „korona" miniszterei, az állami tisztségviselők, a császári és királyi hadsereg tisztjei részt vegyenek a temetésen. Wekerle Sándor miniszterelnöknek elég sok fejtörést okozott ezekben a napokban az uralkodó állásfoglalása, annál is inkább, mert egyházpolitikai reformok előtt állt az ország, amellyel sem az uralkodó, sem a katolikus egyház, sem a konzervatív körök nem értettek egyet.

7 Kossuth Lajos viszont még 1894. február 17-én kelt levelében megfogalmazta, hogy minden olyan törvényjavaslatot meg kell szavaznia a függetlenségi pártnak, amely liberális és demokratikus szellemű. Makó városában az uralkodó tiltásából, amit egyébként a magyar kormány nem vett túl szigorúan, annyi volt érzékelhető, hogy Csanádvármegye főispánja nem jelent meg a gyászszertartásokon. Ott volt azonban a megye második embere az alispán, a városi hivatalnokok, a polgármester, a rendőrkapitány, a tanárok stb. A volt kormányzót az uralkodó nemtetszése ellenére is méltósággal temették el, s ebben nagy része volt Wekerle miniszterelnök ügyességének, aki a temetést átengedte a főváros kezébe, így az önkormányzati szinten zajlott le.

9 Kossuth Lajos halálával a makói képviselő-testület 1894. március 23-i rendkívüli közgyűlése foglalkozott. Major Miklós (1847-1902) polgármester „Kossuth Lajosnak Magyarország volt kormányzójának s a népszabadság, testvériség és egyenlőség legmagyarabb bajnokának halála által a magyar nemzetet sújtó" csapásról emlékezett meg. Egyúttal javasolta, hogy a város kegyeletének a „nagy férfihoz méltó" módon adjon kifejezést.

1 A testület polgármestere bejelentését felállva hallgatta végig, majd egyhangúan elfogadta az alábbi kilenc pontos javaslatot: 1. Kossuth Lajos halála miatt érzett fájdalmának jegyzőkönyvileg is kifejezést ad. 2. A gyászoló családhoz részvét táviratot küld. 3. A ravatalra koszorút helyez. 4. A temetésen a várost küldöttség képviseli. 5. Felkérik a református nagytisztelendő urat, hogy a református ótemplomban az evangélikus lelkész tarthasson gyászistentiszteletet. (A makói evangélikus templom még ekkor nem épült fel). 6. A képviselők testületileg jelennek meg a gyászistentiszteleten és felkérik az összes egyletet a megjelenésre és felszólítják a városi iskolaszéket a diákok tanáraik vezetése melletti kiküldésére. 7. A mai naptól a gyászistentisztelet napjáig, valamint a temetés napján minden nyilvános mulatság tilos. 8. A mai naptól a temetés napjáig a város hivatalai fekete viasszal pecsételnek. 9. Március 20-át, mint a nagy hazafi halála napját „megfe6 Makói Hírlap 1894. március 22. 7 HANÁK Péter: Kossuth temetése és a liberális reformpolitika. In. Magyarország története 1890-1918. Bp., 1978, 95. 8 KATONA Tamás: Kossuth temetése = História 1989/3. 19. 9 uo. 19. p 10 Képviselő-testületi jegyzőkönyv 1894. március 23. 106. kgy. Makó Város Levéltára. 42