A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)

BÁLINT László: Októberi hulló csillagok. Egy volt gimnazista visszaemlékezései az 1956-os szegedi eseményekre

Anyai dédapám asztalosmester volt Szegeden. A három fiát is asztalosnak tanítatta. Mind asztalosmesterek lettek Szegeden, bár a nagyapám Bárdos/Bayer József (aki született Szegváron 1870-ben és meghalt Szegeden 1961-ben) a legidősebb fiú később „nyugdíjas állást" keresett és vasúti pályafelvigyázó lett. Érdekes módon a dédapám nevét a három fiú közül csak az alsóvárosi asztalosmester középső fiú Bayer Lajos tartotta meg, aki szintén évtizedekkel ezelőtt meghalt. A német/sváb ősöktől is eredeztethető családot is elérte valamikor az I. vüágháború után a névmagyarosítási láz. Ekkor lett a nagyapámból Bárdos, akinek akkor már öt gyereke volt, közöttük nagykorúak is. A legkisebb testvár Bánfalvi/Bayer Géza (aki valamikor 1880 körül született és meghalt Szegeden az 1950-es évek közepe táján) felsővárosi asztalosmester volt. A három fiú közül ő lett a legtehetősebb. Két háza volt a Fecske utcában, ugyanott az akkori viszonyoknak megfelelően gépesített asztalos műhelye, talán inkább kisebb üzeme és bútorüzlete a Valéria téren. Az asztaloskodás hasznából szőlő és gyümölcsös közepén tanya épült Domaszéken. A kommunista hatalomátvétel után talán mondanom se kell, ez a legkisebb fiú — aki akkor már túl volt a hatodik X-en — járta meg a legjobban. Az 1940-es évek végén, talán az 1950-es évek legelején nem elég, hogy jószerivel szép lassan mindenüket elvették, még valamüyen mondvacsinált ügyből kifolyólag időlegesen átköltöztették a Fecske utcából a Mars/Marx térre, ott is a legkomorabb épületbe a Csiüag Börtönbe. Gyanítom, hogy valamüyen koncepciós kulák-ügyet kreálhatott az AVH eüene, mint annak idején annyi ember ellen tették. Tanulságos lenne egy-egy üyen ügy aktáitrdossziéit átolvasgatni, ha ugyan az iratzúzó gép martalékává nem lettek az 1956-os forradalmi napok pánikszerű iratmegsemmisítései során. Anyai nagyapám — Bárdos/Bayer József — három fiút és két lányt nevelt. A legidősebb fiú ifj. Bárdos/Bayer József (aki Szegeden született 1900-ban és meghalt Szegeden 1984-ben) a tanulmányai befejeztével köztisztviselő lett az államigazgatásban. A II. vüágháború után nem sokkal a proletariátus diktatúrája „B" listára helyezte. Örülnie keUett, hogy betanított munkásként, majd éjjeli őrként kereshette a kenyerét. A következő gyerek diplomás lett, jogot végzett és már a bátyjával együtt nagykorú volt, amikor a nagyapám a névmagyarosításra rászánta magát. Ő úgy döntött, hogy megmarad a dédpapa nevénél és maradt miként a születésénél anyakönyvezték Bayer László (aki született Szegeden 1902-ben és meghalt Szegeden 1984-ben). Ő volt az iparis családban a tanű> tátott fiú. A II. vüágháború előtt törvényszéki bíróként működött. Természetesen behívták katonának és ha akarta — ha nem hadbírót csináltak belőle. A háború után örült, hogy gabona és állatfelvásárlóként dolgozhatott — egy ideig pékségben is volt segédmunkás — eléggé alárendelt munkakörben. A jogi pályára soha az életben nem tehette be a lábát. A legfiatalabb nagybátyám a már említett Bárdos Jenő, az egykori rókusi focista, Baróti Lajos volt szegedi klubtársa, a II. vüágháború alatt szintén katonaként szolgált. Részt vett az úgynevezett „Felvidék visszacsatolási" műveletben. A szüleim szerint a kassai díszünnepségen több fénykép is készült, amelyeken ő is látható volt. Ezek a fényképek a szovjet segédlettel létesült kommunista kreatúra szemében állítólag kompromittálólag hatottak volna, ezért ő a háború után nyugat felé vette a visszavonulás-menekülés