A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)

ORBÁN Imre: A kiszombori református gyülekezet

lyénvaló el nem mondásával egyházunknak ebben az elesettségében bűnrészessé vált. Megtisztulást, megújulást reméltek. A gyülekezet 1956 után 1956 némi enyhülést hozott, a lényeg azonban nem változott. A presbitérium Pongó Gyula vezetésével következetesen kitartott a megújulás szükségessége mellett. 1957 januárjában, tehát már a kádári elnyomás kibontakozása idején, bírálták az egyház konventi elnökségét mondván, nem őszinte szívvel szól a megújulás mellett, és „nem haladhat tovább azon az úton, melyen az utóbbi években haladt." „Fájdalmas dolog, hogy a világi emberek őszintébb bűnbánatot tartottak sok esetben, mint egyházunk vezetői" fogalmazott a határozat. A presbitérium kimondta, támogatja a megújulási mozgalmat, és szükségesnek látja a református egyházban az általános tisztújítást.

40 Pongó Gyula tevékenységét a kommunista hatalom figyelte. Az eüene való föllépésre alkalmat adott, hogy 1957-ben Nagyvarsányban Csató Kálmán, az ottani lelkész meghívására Paksy Sándorral igét hirdetett, mégpedig a rendszerbarát egyházi vezetés engedélyének kikérése nélkül. Igehirdetése alatt az „ottani Farkas százados ezen veszélyes tevékenységet (ti. az igehirdetést) ellenőrizni estéről estére kijárt tiszttársával (...) írásbeli tudósításai kivívták dr. Bartha Tibor püspök úr haragját." A püspök Pongót Gyulát az egyház eüenségének nevezte.

41 Bartha Tibor püspöknek Pongó Gyula missziós tevékenységét elítélő magatartása az egyházon belül meglévő véleménykülönbségre utal. Pongó Gyula egyébként nem támogatta a missziói előadó Bartha Tibor püspökké választását. Álláspontját egyhangúlag elfogadta a kiszombori presbitérium. Az volt a kifogása, hogy 1957-ben a pohtikai vonásokat nem mutató, ugyanakkor tömegeket mozgató missziókat sorra leáüították. A missziókat végzők közül sokan megtorlást (rendőri fölügyelet, fizetésmegvonás, áthelyezés, zaklatások) szenvedtek, és ebben a helyzetben Bartha, „mintha nem tartaná szükségesnek egyházunk ébredését, nem szólt és nem tett meg mindent azok érdekében, akik az evangelizáció szolgálata miatt szorongatott helyzetbe kerültek, " holott az egyházat nem ismerő vüági hatalom gyanakvását Barthának keUett volna eloszlatni. Szavait bizonyára respektálták volna, hisz Bartha püspökké jelölését az áüam elfogadta — vélekedett Pongó Gyula.

42 Komoly gondot jelentett, hogy 1958-ban a belvíz megrongálta az imaházat és lelkészlakot. Az épület összedőléssel fenyegetett, alá keUett dúcolni. Újjá keUett építeni. Az új imaház és lelkészlak építésével a presbitérium hosszútávra szóló megoldást keresett, ami nem volt könnyű „az egyházzal nem éppen szimpatizáló rendszerben." A helyzetet nehezítette, hogy Munkácsy György esperes is „meglehetősen rossz szemmel nézte a kis egyházközség törekvéseit." Az Egyetemes Konvent Pénzügyi 39 KPÜJk 1956. december 9. 6. szám. 40 KPÜJk 1957. január 13. 1. szám. 41 PONGÓ Zsuzsa 6-7. 42 Pongó Gyula lelkipásztor ellenvéleménye dr. Bartha Tibor lelkipásztor, theol. professzornak püspöki tisztségre való jelölésével kapcsolatban. KRGylt