A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)

BALÁZS György: Dánia és Norvégia meghódítása a különböző hírforrások alapján a magyar sajtó tükrében, különös tekintettel Csongrád Megyére (1940. április 9–június 9.)

norvég csapatok, amelyek Rőrosból kiűzték a németeket, most északi irányba visszavonulnak. Az „Aftonbladet" rőrosi jelentése szerint meg a szövetséges erők Dombastól északra vonultak vissza és most Hjerkinntól néhány kilométerre Folksiusnál állnak. Londonból közben a Havas Iroda arról számolt be, az angol fővárosban elismerték, hogy az Andalsnesnél történt visszavonulási hadműveletnek kikerülhetetlenül magával keUett hoznia bizonyos hadianyag-veszteségeket, azonban londoni katonai körök komolynak minősítették azokat az áüításokat, amelyek szerint a német csapatok „felbecsülhetetlen zsákmányt" ejtettek. Majd a brit légügyi minisztérium ismertette a május 2-án kiadott közleményben, hogy a légi harc Norvégi felett kiéleződött. Az angol légierő a stavangeri repülőteret nem kevesebbszer, mint tizenhatszor támadta. Ezenkívül hat ízben támadást intézett a dániai aalborgi repülőtér eUen és öt alkalommal bombázta az Osló közelében fekvő fornebui repülőteret. A Reuter Iroda londoni tudósítója szintén az angol bombázásokról tett említést, amikor azt közölte, hogy az angol bombázók két ízben támadták Ry dán repülőteret, ahol húsz repülőgép állt, s az angol gépek ezenkívül a repülőtér körüli erdőkre is bombákat szórtak. A támadás során két eUenséges repülőgép kigyulladt, és felrobbant egy lőszer- vagy benzinraktár. A német repülők a jelentés szerűit nem szálltak fel, helyettük a légelhárító ágyúk léptek akcióba, de ezek tüze ellenére egy angol gép sem sérült meg. A második támadás hasonló körülmények között zajlott le. Ismételten az angol légügyi minisztérium közléséből ismeretes, hogy a brit királyi légierő támadásokat intézett a norvégiai és dániai német repülőgép-támaszpontok eUen. Stavangert a nappali órákban is bombázták és az éjszaka folyamán is több bombát dobtak le mind erre a repülőtérre, mind pedig Aalborg és Fornebu repülőtereire. Közben az éjszakai felderítő szolgálat egyik angol gépe az Északi-tenger déli része felett Norderney szigete közelében találkozott egy eUenséges vízirepülőgéppel, amit lelőtt. Három légi hadműveletek során — jegyezte meg a közlés — az angolok nem szenvedtek vereséget.

118 Ezek a sikerekről szóló angol jelentések csupán átmeneti jeUegűek voltak a szervezettebben összehangolt német támadásokkal szemben. Mindössze arra voltak elegendőek, hogy a visszavonuló szövetséges csapatok veszteségeit ellensúlyozzák. A szövetséges hatalmak norvégiai kapitulációja már a május elejei hírközlések alapján eldőltnek látszott. AUításunkat igazolja Chamberlain május 2-án az angol alsóházban tett bejelentése, amikor a kívüláUók számára imponáló őszinteséggel, de a szövetségesek számára kétségkívül lehangoló okfejtéssel ismertette, hogy Közép-Norvégiában a még kezükben lévő területeket is kénytelenek feladni. A harc tehát kizárólag Észak-Norvégiában folytatódik, — mondotta az angol miniszterelnök. A nyugati sajtó azonban azzal vigasztalja a közönségét — jegyezte meg a Magyar Nemzet —, hogy az egész skandináviai küzdelem voltaképpen az északsvédországi vasért folyik, már pedig a vas és általában a blokád szempontjából az is elegendő, ha a szövetségesek Észak-Norvégiában vetik meg a lábukat.