A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)

ZOMBORI István: A szegedi zsidó kórház emlékezete

17-én készített leltára szerint itt mintegy tíz ingatlan helyezkedett el az adott tömbön belül, ezek között a leltár első helyen az imaházat, azaz a zsinagógát sorolja lel, amelyről megjegyzi, hogy „egészen jó anyagokból épült és cseréppel fedett". Második helyen az iskolát említi, amelyről szintén azt mondja „egészen jó anyagokból épült és cseréppel fedett, egy emeletes iskolaépület". Majd ezt követően sorra ismerteti az egymást követő, nyilvánvalóan különböző személyek lakásaként szolgáló épületeket, részletezve a pontos hosszúságukat, szélességüket és ezek mindegyikéről megjegyzi, hogy „tégla és vályogból elegyesen épült és sindellel (=zsindely) fedett épület" és megjegyzi róluk, hogy két szobás, három szobás, konyha, fürdőszoba stb. —vei van ellátva.

10 Mindebből látható, hogy a legnagyobb gonddal készült épület a zsinagóga volt, illetve az iskolaépület és hasonló módon, de kevésbé igényes felszereléssel voltak ellátva a különböző lakóépületek is. Nyilvánvaló, hogy ebben az időben pénzügyi és minőségi szempontból is a csak téglából épült és cseréppel fedett épületek jelentették a legmagasabb színvonalat, míg a többi esetben a vályog és tégla kombinálásával, zsindelytetővel épült épületek voltak a jellemzőek, és ezek között volt a már említett kórház épület is.

11 Ezek az épületek kiváltképp a tégla, vályog keverésével készültek, rendszeres felújításra szorultak, amely megfelelő pénzügyi támogatást is igényelt. Ez a hitközség tagjainak áldozatkészsége révén történhetett. Az 1856-os kórházépület elkészítése az egész hitközség számára egy ünnepi alkalmat jelentett és ennek a fölszentelésére ünnepélyesen 1856. augusztus 18-án került sor. Ezt maga Löw Lipót végezte, aki — mint megjegyezték, — minden alkalmat megragadott arra, hogy a zsinagóga és maga a hitközség az ország minden öröméből és egyéb eseményéből kivegye a részét. Éppen ezért Löw ilyen jellegű föllépései és az ott elmondott magyar nyelvű, remek beszédek olyan eseménnyé váltak, amelyre nemcsak a zsidóság, hanem az egész városból a nagyközönség is részt vett és nagy lelkesedéssel hallgatta. Ilyen volt a már említett augusztus 18-i kórházavatás is. A kórház felavatásának ünnepélyes volta nemcsak a hitközség életének egy pillanatnyi ünnepi eseménye volt, hanem olyan maradandó eseménynek szánták, amelyet külön héber nyelvű emléktáblával is megörökítettek. Ez sajnos, nem maradt ránk, de az említett műben ez közölve van, amelyet itt mellékelünk. p"p ne ónon rhm rwrxçm mann *r by nom nrn tsnpnn b a n^a a« oma wirb aie apy * 'a ava "pwui p3W .p'tb nrn ^na.a n^n ba KBV [um a its mo* K»n rvan n» mau niu mann T myn ^a pnnn fix rbwv "ja mty Bármennyire ünnepélyes volt az avatás, már két év múlva, 1858-ban eléggé megroggyant az épület és ezért szükségessé vált annak fölújítása, illetve bővítése. 10 I. m.: 144. 11 I. m.: 145-146. 12 I. m.: 212. 13 I. m.: 295.