A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)

MARJANUCZ László: Szociálpolitika Makón a két világháború között

SZOCIÁLPOLITIKA MAKÓN A KÉT X^LÁGHÁBORÚ KÖZÖTT A háború társadalmi következményei MARJANUCZ LÁSZLÓ HADI- ÉS SZEGÉNYGONDOZÁS A háború végén Makó szembe találta magát a tömeges szegénység problémájával. A polgármester 1918 novemberében levelet intézett a képviselőtestülethez, melyben fölvázolta elképzeléseit. Kettős negatív hatását látta a háborúnak: a besorozott katonák nem „nyújthattak segítő kezet nélkülöző családjuknak", a visszajöttek pedig munkaalkalom híján csak a nincstelennek táborát szaporítják. Az együttérzés és tisztelet minimumát is alig megütő értékelés után a város társadalmi látképéről a következőket írta: „a lerongyolódott feleség, szülők, gyermekek látása bánatot és keserűséget okoz a hazatért katonáknak". Még a hazatért katonák sorsáénál is szánandóbb volt azonban a hadiözvegyek és hadiárvák és a hadirokkantak sorsa. A polgármester gyors segítséget sürgetett, de felhívására „az elfásult társadalom" nem sietett a bajt enyhíteni, s az adakozók jóvoltából összegyűlt pár ezer korona csak egyes panaszok ideiglenes orvoslására volt elegendő. Bízott abban, hogy a „magyar népköztársaság" segítségére lesz majd a szenvedőknek, de „a nyomornak és nélkülözésnek nincs türelme a várakozásra". Mivel az önkéntes adományokból a szükséges összeg nem folyt be, javasolta, hogy rendkívüli adó kivetésével hozzanak létre alapot, melyből legalább a télen támogathatnák a rászorulókat. Abban közmegegyezés volt, hogy Makó örök hálával tartozik hős katonáinak, s ennek azonnali jeleként a hazatért katonáknak, illetve a hősi halottak családtagjainak segélyezésére közadóból beszedendő segélyalapot létesít. A jogosulatlan igénybevétel kizárására a makói nemzeti tanács és munkástanács „kebeléből" egyenlő arányban kiküldött bizottságot hoznak létre.

1 A képviselőtestület 1918 december 3-i közgyűlésén határozatban mondta ki, hogy a hazatért katonák, rokkantak, hadi özvegyek és árvák gyorssegélyezésére alapot létesít. Evégből az 1917-i egyenes állami adók után 100% városi segélyadót vet ki, amely 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett, fellebbezési tekintet nélkül befizetendő. Mentes az adó alól minden 20 K-nál kevesebb adót fizető városi polgár. Feljogosította a tanácsot, hogy a segélyre szorulók támogatására 200 000 K folyószámlakölcsönt vegyen föl a helybéli pénzintézetektől. A polgármestert hatalmazták föl, hogy a legelőnyösebb ajánlatot tevő intézettel a megállapodást megkösse. A gyorssegély fölosztását 18 fős bizottságra bízták. Kimondták továbbá, hogy a kivetett segély adót elő1 ML Tan ir. 22 151/ 1918.