A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)

ZOMBORI István: A szegedi zsidó kórház emlékezete

dig már 58. 1808-ban 60 család lakott 357 fővel, 1825-ben már 111 család, 1848-ban 337 család, 1682 fővel. 1855-ben már 400 család 2093 fővel, 1870-ben pedig 3628 zsidó élt Szegeden, amely az akkori lakosságnak több mint 5 %-át jelentette.

3 A zsidók létszámának ilyen mértékű növekedése a város számára kétségtelen, hogy jelentős fejlődést jelentett, ami megnyilvánult abban is, hogy az ide érkező zsidók által vásárolt házak helyét és számát a tanács külön engedélyével lehetett gyarapítani. 1813-ban a tanács a város területén meghatározott egy olyan részt, amelyen belül a zsidók házakat vásárolhattak, azaz a gettó területét jelölték ki Szegeden is. (Lásd: mellékelt térkép!) A zsidók létszámának gyarapodásával a zsidó családok és így az általuk vásárolt házak száma is emelkedett, ezért szükséges volt a korábban kijelölt terület növelése, és 1838-ban a gettó területét kibővítették, amely az akkori város területén belül egy több utcatömböt magában foglaló részt jelentett. (Lásd mellékelt térkép 1838.) Az ezen látható terület a mai Fekete-sas utca, Mérey utca, Kálvária utca, illetve a Mars-tér által határolt részt jelöli, amely a térképen felismerhető még akkor is, ha a régi utcarendszer nem teljesen volt azonos a mai utcarendszerrel, amely az 1879-es árvíz után jött létre.

4 A zsidók életét és szervezettségét a saját szabályaik határozták meg. Betelepülésük után azonnal létrehozták a hitközséget, amelynek szabályzata már 1791-ből ismert volt. Ezt az idők folyamán a közösség növekedésével több alkalommal, így 1801-ben, majd 1813-ban is bővítették.

5 A zsidó közösség egyik legfontosabb célkitűzése mihamarabb saját imahelyének létrehozása volt, így már az 1700-as évek végén létrehozták az első imaházukat, majd ezt bővítették, illetve mihamarabb egy új zsinagógát szerettek volna építeni. Erre azonban többszöri engedélykérés után csak 1838-ban kerülhetett sor, az építkezést pedig 1840-ben kezdték el, amely 1843-ban vezetett a ma, a „régi zsinagóga" néven ismert épület befejezéséhez.

6 (Ma Hajnóczy u. 12.). A zsidó hitközség szabályzata a városban élő zsidók számára előírta jogaikat és kötelességeiket, amelyek közül kiemelt szerepet és helyet kapott a jótékonyság, amely a hitközségen belül több jótékonysági intézmény, illetve intézet révén valósult meg. Ezek közül is a legfontosabb és az legelsők között létrehozott szervezet volt az ún. CHEVRA KADDISA (Szent Egylet). Ez a legfontosabb egyesület, tehát a Chevra Kaddisa már 1787-ben megalakult, azonban a helyi zsidók nem voltak megelégedve a tevékenységével, ezért 1791-ben újjászervezték. 1800. február 25-én kelt az általunk ismert első alapszabálya, amely magában foglalja, hogy az egylet tagjai kötelesek a szegény beteg taghoz eljárni és virrasztani mellette. Ezért nem járt fizetés. Ha viszont olyan zsidóról volt szó, aki nem volt tagja a városi Szent Egyletnek, ahhoz pénzzel fogadott virrasztókat küldtek.

7 Ez a pont rávilágít arra a rendkívül fontos zsidó erkölcsi, kulturális és életmódbeli sajátosságra, 3 REIZNER i. m.: 37-38. 4 Az adatokra lásd: REIZNER i. m.: 38., a térképekre pedig LÖW-KULINYI 1885., az utcákra pedig PÉTER L. 1972. 5 REIZNER i. m.: 38. 6 REIZNER i. m.: 41-42., továbbá Csongrád megye építészeti emlékei 403-404. 7 REIZNER i. m.: 276., LÖW-KULINYI i. m.: 276, 278.