A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 9. (Szeged, 2006)

FÁRI Irén – NAGY Ádám: Szegedi iskolák, egyenruhák, jelvények a két világháború között

SZEGEDI ISKOLÁK, EGYENRUHÁK, JELVÉNYEK A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT FARI IRÉN - NAGY ÁDÁM Az első világháború után Magyarország többszörös próbatétel előtt állt. Veszteségei szinte a túlélés lehetőségét tették kérdésessé. A területében, népességében jelentősen megcsonkított országnak természetesen óriási gazdasági nehézségekkel kellett számolnia. Ebben a helyzetben volt egy politikus, Klebelsberg Kunó, aki azt mondta, hogy a magyarság fölemelkedéséhez történelmének kulturális eredményeit kell fölmutatnia a maga számára, egyúttal a vüág számára is. Ehhez nagyszabású átgondolt reformok megvalósításához kezdett. Számára a mezőgazdaság és az ipar reformja mellett legalább olyan fontos, ha nem fontosabb volt a kulturális reform, ezen belül a népoktatás és az elitképzés. A kulturális reform mindenek előtt az oktatás, az egész iskolarendszer megváltoztatását igényelte. Az iskolareform már a század elejétől egyre aktuálisabbá vált, s amely az 1907-es népiskolai törvénnyel meg is kezdődött. Az első világháború megakasztotta ugyan a folyamatot, de a háború után kialakult helyzet egyúttal elodázhatatlanná tette azt. A folyamat tovább vitelére, kiteljesítésére a Klebelsberg Kunó által fokozatosan és részleteiben kidolgozott művelődéspolitikára volt szükség, mindenek előtt korszerű oktatási rendszerre az óvodától a felsőoktatásig. Klebelsberg 1922. június 16-ától lett vallás- és közoktatásügyi miniszter a Bethlen-kormányban. Ettől kezdve következetesen nyújtotta be iskolareformot célzó törvénytervezeteit. Emberi és politikusi nagyságát pedig éppen az jelzi, hogy a tetemes költségekkel járó tervezeteit a válságban vergődő gazdaság ellenére rendre megszavazták a parlamentben, s az anyagiakat valahogy mindig előteremtették.

1 Nem célunk az iskolareform részleteivel foglalkozni, csupán megemlítjük néhány, szempontunkból fontos állomását. 1923-ban létrehozták az öt évfolyamos tanítóképzőt, ekkor indulnak meg a nevében felső, lényegében középszintű mezőgazdasági, kereskedelmi és ipari iskolák. 1924 a középiskolai tanárképzés reformjának, valamint a gimnáziumi rendszer (humán, reál) korszerűsítésének az éve. 1925-ben új tantervet vezettek be a hat osztályos elemi iskolákban (kisebbségi nyelvű elemi népiskolákat is létrehoztak), 1926-ban négy évfolyamossá fejlesztették az óvónőképző intézeteket, rendezték a leánygimnáziumok, Líceumok helyzetét, tananyagát. 1927-ben pedig a polgári iskolák rendjét határozták meg. A legfontosabb törvényeken kívül közben Klebelsberg tudományos intézeteket hozott létre az országban és tanulási lehetőségeket szervezett külföldön a Colle1 POMOGÁTS 1995, 51-54.