A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)
MEDGYESI Konstantin: „...láthatjuk, hogy szinte már mintha egyenetlenség támadna a városban” A Szent István-szobor vita, 1999.
szobor 20 millió forintért, elképzelni sem tudtam, hogy az elhelyezése körül bontakozik ki perpatvar. Számomra is logikusnak tűnt hogy a Szent István térre kerüljön. Amikor aztán kivonult a bizottság a helyszínre, engem is meglepett, hogy a szakértők azt állapították meg: lovas szobor a térre nem való. Személyesen nem voltam a bejáráson, ezért vettem a fáradságot azon a hétvégén és elbicikliztem arra csak azért, hogy megnézzem. Ahogy felidéztem magamban a környéket, nem éreztem alkalmatlannak. Én magam is megdöbbenve láttam, hogy miközben az Árpád utca felől közelítek, a tér valóban nem belátható. Ott van ugyanis egy szennyvízátemelő, ami szinte teljesen eltakarja a teret. Akkor megértettem, lehet abban valami, amit a szakemberek mondanak, ide nem lehet eldugni egy ilyen méretű szobrot. Az ezt követő hetekben mindebből politikai színezetű vita keveredett. Olyan vihar lett belőle, ami nem méltó a Szent király emlékéhez. Sajnálom, hogy így történt. Annál is inkább, mert azt gondolom, ez a Szent István szobor szebb mindegyiknél, amit valaha láttam és a Csanád vezér téren minden erényét meg tudja mutatni. Domokos László egykori könyvtárigazgató: — Ez az ügy többszörösen is érint. Nemcsak mint közélet iránt érdeklődő embert, hanem mint Szent István téri lakost is. Elszomorodtam azon, hogy politikai kérdést csináltak egy egészen más jellegű problémából. Hogy kik, azt nem tudom, mert nem vettem részt az ezzel kapcsolatos önkormányzati üléseken, fórumokon, csak elszenvedője voltam távolról az eseményeknek. Megítélésem szerint akik, a Szent István térre akarták tenni a szobrot, számomra érthetetlen módon ragaszkodtak ahhoz, hogy egy eldugott helyre, egy vízügyi kócerájnak a tövében, fák közé bedugva kerüljön egy nagyon szép szobor. Bízom benne, a Csanád vezér téri elhelyezés bírálóiban van annyi realitás, annyi korrektség, hogy utólag belátják, sokkal jobb helyen van jelenleg a szobor, mint a Szent István téren lett volna. A Szent István téren az eldugottságból származott volna egy olyan következmény is, amelyre akkor nem mutattak rá az illetékesek. Sajnos mostanság a huhgánoknak a tanyája lett a tér. Ezt mint ott lakó érzékelem és szenvedek emiatt minden hétvégén. Üvöltözve jönnek dülöngélő fiatalemberek és sajnos egyre gyakrabban leányok is a közeli disco-ból. Erőfitogtatásból randalíroznak a környéken. A Szent István téren valami találkozó helyük lehet, ahol hosszú időt töltenek, mert a rikoltozás, ami felveri az álmából az embert, nem csak egy-két percig tart. Ez az agresszív magatartás végül oda vezethet, hogy igazi vandálokká növik ki magukat ezek a fiatalok. No, de messzire jutottam el a szobor ügyétől. Összefügg azonban a dolog, mert úgy érzem, a Szent István téren rettentő nagy veszélyben lett volna a Szent István-szobor. A környék lakóinak össze kell fognia, hogy a Szent István tér a jövőben ne a huligánok tanyája legyen, hanem szellemét a szépen rendben tartott park hangulata, valamint két tiszteletet és lelki békét sugárzó intézménye: a római katolikus öreg templom és az egyházi iskola határozza meg.