A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

MEDGYESI Konstantin: „...láthatjuk, hogy szinte már mintha egyenetlenség támadna a városban” A Szent István-szobor vita, 1999.

jékán igen sok rendezvénnyel emlékezett meg a város a millecentenáriumról, de semmi maradandó nem történt. Zoli bácsi javasolta, úgy kellene lebonyolítani a következő nagy évfordulót, a millenniumot, hogy maradjon fönn valami az utókornak erről az időszakról. Ez szíven ütött engem. Valljuk be, van ebben valami. Jó tanácsnak, jó ötletnek tartottam. Persze, a jóra mindenki fogékony. Ilyen téren nincs jelentősége az identitásnak; jöhetnek jobbról is, meg balról is jó gondolatok. Ezt jelzi, hogy balról, a szocik részéről is érkezett javaslat a Szent István-szobor érdekében. Marosvári Attila pedig azt vetette föl, nem biztos, hogy a Szent István-, a Szent Gellért-szobornál jobb ötlet, mert Makó inkább Gellérthez kötődik és ezáltal mások lehetnénk, hiszen az országban rengeteg István szobor készül, de Szent Gellértről egy sem. Utána döntés született arról, hogy Szent István szobor legyen és kerüljön a Szent István térre, a Szent István templom mellé. Magam is így szavaztam. Teljesen logikusak és ésszerűek voltak azok az érvek, hogy a szobor ott, azon a téren legyen felállítva, ahol a Szent Istvánról elnevezett templom és tér van. Beindult az előkészítő munka. Kis lépésekben, ahogy egy nagy beruházásnál szokott, ahogy a jogszabály is előírja. Egy szakmai zsűrit, lektorátust hoztunk létre, amelynek az volt a feladata, hogy mondjon szakmai véleményt és álljon elő javaslatokkal a szoborpályázatot illetően. Úgy gondolom, hogy a lektorátus vezetője, Prókai Gábor megfelelő szakember, ilyen értelemben a szakma csúcsának tekinthető. Prókaiék eljöttek Makóra, végigjárták a helyszíneket. Oda hívtuk a művelődési bizottság tagjait is. Magam nem voltam jelen ezen az eseményen. Munkámból eredően elég sokszor járok a fővárosba, akkor is Pestről hazafelé tartottam, amikor hívott Karsai Ildikó. Arról tájékozatott: baj van, mert a szakértői testület és bizottság tagjai úgy foglaltak állást, hogy azt a Szent István szobrot, amelyet meg akarunk építeni, nem lehet a Szent István téren elhelyezni. Máshol kell fölállítani. Vagy a Korona előtt vagy pedig a Csanád vezér téren. Nem tudtam erre mit mondani, tudomásul vettem, ha ők így látják jónak, akkor kész, így a helyes. Messze nem arról van szó, hogy a Csanád vezér téri elhelyezés ügyében polgármesteri döntés történt. A szakértők véleményét elfogadva született meg bennem is az az elhatározás, hogy ne a Szent István térre, hanem a szakértők általjavasolt Csanád vezér térre kerüljön a szobor. Prókaiék véleményéből kiindulva megértettem, ahová eredetileg terveztük, a Szent István térre egyszerűen nem illene be egy 8-9 méteres lovas szobor. Nem szabad eldugni ezt az alkotást; a város olyan pontjára kell fölállítani a szobrot, ahol a Makóra érkezők látják. Ez volt az alapja, hogy a Csanád vezér tér mellett döntött a képviselőtestület. El kell még mondanom, személy szerint nekem semmilyen érdekem nem kötődött ahhoz, hogy ide vagy oda kerüljön a Szent István-szobor. Egyesek úgy látták, a helyváltoztatás szándéka mögött én vagyok. Manipulálok, befolyásolom az ügyet. Nem így történt. A szakemberek, a bizottság és a lakosság véleményének ismeretében alakítottam ki a magam álláspontját. Bakos András újságíró: - Szerintem a polgármester fejében eredetileg az volt hogy a Szent István téren lesz jó helye a szobornak, csak a szakértők végül mást javasoltak. Nem felté-