A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

MEDGYESI Konstantin: „...láthatjuk, hogy szinte már mintha egyenetlenség támadna a városban” A Szent István-szobor vita, 1999.

Orbán Imre: Volt egy ilyen [érv], hogy a lónak a hátsó fele a templom felé lenne. [Szegeden] a Rákóczi szobornak a hátsó fele épp a püspöki palotára néz, és ettől a püspök atya nagyon jól tud aludni." (Magyar Televízió, Aranyfüst; 1999. november 6.) „Dr. Nagyfalusi Mária önkormányzati képviselő: Azok a kifogások, amit a szakmai zsűri fölhozott, egyáltalán nem élnek. Műsorvezető: Például, hogy farral néz a templomra? Dr. Nagyfalusi Mária: Hát erre azt mondtam, hogy Fadrusznak a kolozsvári Mátyás szobrának a farka is a templomra néz, sőt Padovában is a Gattamalata szobra is arra néz, Szegeden a ló faránál van az egyetem, sorolhatnám. Tehát ez nem lehet kifogás. Nem akarják ide [a Szent István térre]." Nagy Lajos 1998-tól önkormányzati képviselő (MSZP): - A rnillenniumi felkészülés idején egyike voltam azoknak, akik a Szent István szobornak a városi tervek közül a legelőre sorolását szorgalmaztam. Jó magam is egyetértettem azzal, hogy a Szent István térre kerüljön a Szent István szobor. Később, a pályázat kiírása után alkalmunk nyílt arra, hogy a felkért szobrászok, szakértők jelenlétében önkormányzati képviselőként részt vegyünk a Szent István tér helyszíni bejárásán. Hamar kiderült, oda egy 6 méteres lovas szobrot úgy lehet csak elhelyezni, ha kivágják a téren lévő fák nagy részét vagy egyébként nincs értelme ott szobrot állítani. A szakembereknek az volt a véleménye, hogy amennyiben áldoz a város rá s valóban jelentős képzőművészeti alkotást hozunk létre, annak olyan helyet kell találni, ahol forgalom van, ahol az emberek látják, ahol a városba jövő idegenek megcsodálhatják. Akkor jöttünk át a szobor jelenlegi helyére, a Csanád vezér térre. Szó esett még arról, talán lehetne a József Attüa szobor táján vagy a könyvtár előtt, esetleg a régi városháza előtti részen. Akkor jött az ötlet, hogy a 70-es árvíz emlékét idéző emlékkő helyére javasolják az új szobor helyét. Én is elfogadtam a szakemberek véleményét. Utána el is mondtam a képviselő-testületi ülésen, sajnálom azokat az embereket, akik nem vettek végig részt ebben az előkészítő munkában, mert akkor belátnák, ettől jobb helyszínt nem is lehetne elképzelni. Ismerősök, akik akkoriban ellene voltak a Csanád vezér téri elhelyezésnek, az avatás után — látva, hogy igenis megfelelő környezetbe sikerült felállítani a szobrot — felhívtak telefonon, elnézést kértek, hogy reklamáltak és zaklattak s nem kifejezetten barátságos jelzőkkel illettek, amiatt, hogy nem a Szent István téri helyszínt támogattam. Összességében azt mondhatom, az egész szobor-ügy mögött csak néhány ember erőlködése állt, tették ezt azért, hogy ellenkezhessenek. (Képviselő-testületi ülés, 1999. szeptember 1.) „Dr. Tóth Attila művészeti író: ... A vita egy periférikus, de nagyon fontos dologról folyik, a helyről. Dr. Orbán Imre: A helynek a kérdése. Hallottuk, hogy periférikus dolog. Úgy tűnik, hogy Makón nem periférikus dolog, hanem éppen az egyik köz-