A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

MEDGYESI Konstantin: „...láthatjuk, hogy szinte már mintha egyenetlenség támadna a városban” A Szent István-szobor vita, 1999.

városrész központjában, a város legősibb pontján, a Szent István téren van a helye." (A pályázati felhívás, 1999. június 23.) „A Képző és Iparművészeti Lektorátus és Makó Város Önkormányzati Képviselőtestülete a millenniumi ünnepségek alkalmából meghívásos szoborpályázatot hirdet a Makón, a Szent István téren elhelyezésre kerülő 5/4-es méretben megvalósítandó Szent István bronz lovas szobor tervezésére és elkészítésére." Dr. Nagy Lajos önkormányzati képviselő (független): - Kimentünk a parktervezőkkel és a szobrászművészekkel a Szent István térre és ott szétnéztünk. Előre bocsátom, amikor felvetődött, hogy Szent István szobrot emeljünk, a képviselő-testület és én magam is azt vallottuk, tegyük a Szent István térre. Nem gondolkodtunk. A szobrászművészek úgy nyilatkoztak, hogy ők ugyan megcsinálják a Szent István térre ezt a nagy méretű szobrot, mert nekik ez a foglalkozásuk, ők ebből élnek, de soha nem fognak jó szívvel gondolni rá, hisz' az nem oda való. Amikor a szakemberek elkezdték mondani a szempontjaikat, akkor kiderült, ha mi egy üyen monumentális szobrot akarunk áhítani, akkor bizony máshová kellene tenni. A Szent István tér a lovas szobornak nem a legideálisabb hely. Elindult ez a stáb, hogy keressünk a városban egy másik helyet. Eljutottunk a főtéren a közlekedési lámpákig, ahol arról beszéltünk, állítható-e a szobor a régi városháza előtti területre. Közben valaki oda nézett a szobor jelenlegi helyére és azt mondta, hiszen ott egy csodálatos hely, ami alkalmas terület a szobor elhelyezésére. Akkor állt át a jelen lévő társaság szinte 100 %-osan. Beláttuk, ezt a szobrot nem a Szent István térre kell tenni, hanem ide, a Csanád vezér térre. Nagyon sajnálom, hogy utána ebből egy vitát provokáltak valakik. Ez elég hosszú ideig tartott. Nem jó úton jártak azok, akik ebből vallási ügyet akartak csinálni. Nem lettem volna ellene, hogy a Szent István térre kerüljön, ha ez a szobor tényleg oda való lett volna. (Népszabadság Dél-Alföld melléklet, 1999. október 14.) „Sokan úgy vélik: a baj akkor kezdődött, amikor Szent Istvánt lóra ültették. Az előkészítés során ugyanis valakinek az jutott az eszébe: esetleg lovon kellene ábrázoltatni a királyt, hiszen a városnak még úgysincs lovas szobra. A lovas szobrok azonban nem az úgynevezett háromnegyedes, hanem ötnegyedes méretben mutatnak jól, tehát a szobornak az eredetileg gondoltnál nagyobbnak kellene lennie. A képviselő-testület következő határozata már lovas szoborról szólt." (Katona Pál esperes írása; Délvilág, 1999. július 10.) „A szoborállítás olcsóbbsága vagy a tér kicsinysége nem elég indok arra, hogy a szobrot állítani akarók kívánságát, hogy a Szent István tér legyen, mellőzzék."