A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

HALMÁGYI Pál: Irány: Arad – Temesvár! A Magyar Királyi Honvédség utolsó önálló hadművelete a II. világháborúban

hátsóbb összeköttetéseit. Mindebben sokat segített a határ mindkét oldalán lévő tanyák lakossága. A Bondor Vilmos vezette század jól haladt előre. A foglyok vallomásaiból kiderült, hogy egy megerősített román határvadász zászlóalj néhány kilométerre Nagyszentmiklós körül rendezkedett be védelemre. Ok már a Temesvárt védő hadosztály részei voltak, akik addig akarják tartani a nagyvárost, míg az erősebb román és orosz kötelékek be nem érkeznek. Délután 2 óra körül a magyar honvédek Nagyszentmiklós előtt álltak. A román zászlóalj azonban nem várta be őket, a helységben egy utóvéd szakaszt hagyva gyorsan hátra húzódott. Az időközben beérkezett magyar zászlóalj többi része is harc nélkül vonult be Nagyszentmiklósra. A foglyul ejtett szakasz mellett két modern német géppuskát és sok hadianyagot zsákmányoltak. A kisváros magyarjai megható szeretettel fogadták a honvédeket, akik az éjszakát is Nagyszentmiklóson töltötték. A lendületesen előre törő jobb szárnyról térjünk vissza a támadás fő irányába és nézzük meg, ott hogyan alakult a hadi helyzet. A 6. tábori póthadosztály 13-án reggel Dombegyház körzetéből megindult támadását előbb sikeresen lassították a határ mögött védekező granicsár zászlóaljak és egy román lovasezred. Görög Sándor huszárőrmester visszaemlékezése szerint különösen hatékony volt a kisperegi templomtoronyban fölállított román géppuska. A néhány óra múlva Kevermes körzetéből meginduló páncéloshadosztály elsöprő erejű támadásának a szívósan védekező román erők azonban már nem tudtak ellenállni. A támadás első napjának estéjére a magyar páncélosok bevonultak Aradra. Az 1. póthuszárezred is elérte Pécskánál a számára kijelölt terepszakaszt. A román erők egy része a faluból, a főúton Arad felé, másik részük a Maroson átkelve az Arad-temesvári főút védelmére vonult vissza. A huszárezred katonái faluban éjszakáztak és csak másnap reggel indultak meg Arad felé. A turai kettőscsárdánál ütköztek a románokba, akik heves tűzzel, aknavetővel lőtték a támadókat. Elkeseredett harcok után délutánra törték át a huszárok a román védelmet és foglalták el Arad észak-nyugati elővárosát, Gájt. Veszteség 40 halott és 130 sebesült volt. A következő nap ők is bevonultak Aradra, majd átkelve a Maroson Lippa — Temesvár irányába végeztek felderítést. Az ezredparancsnokság Angyalkúton, a községházába települt. E bánáti részeken a román egységek mindenütt visszavonultak, csak a Maros szorost délről védő Lippát és a Bánát központját, Temesvárt tartották szilárdan. Arad elfoglalása után a Marostól északra a világosi hegyek lábánál, Pankota-Világos-Opálos vonalon, a már korábban kiépített védőállásokban erősödött meg az addig hátráló román csapatok ellenállása szeptember 15-16-án. Az Aradot birtokba vevő páncéloshadosztály díszszemléjéről eddig nem kerültek elő fényképek. Karai Sándor haditudósító egy nappal később Aradon készült felvételei azonban megmaradtak. A Máramaros-szigetről egy 500-as oldalkocsis BMW-el elindult haditudósítók kalandos út után értek Aradra 1944. szeptember 14-én. Parancsuk szerint előbb Királyházán keresték a kijelölt alaku6 BONDOR 170. 7 Görög Sándor karp. huszárőrmester visszaemlékezése. A Magyar Királyi 1. Honvéd pót-huszárezred története 1944 szept. - 1945 márc. HL TGY. 2803. sz.