A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

HALMÁGYI Pál: Irány: Arad – Temesvár! A Magyar Királyi Honvédség utolsó önálló hadművelete a II. világháborúban

Heszlényi József néhány hónappal az események után, 1945. január 2-án papírra vetett elemzésében le is rajzolta csapatai támadási irányait. (1/c kép) E vázlaton még egyáltalán nem szerepelnek a Makó körzetéből meginduló honvéd egységek és a város körüli határszakaszt őrző 55. határvadász portyázó osztály katonái. A későbbiekben, ahogyan érkeztek be a kijelölt csapatok, úgy jelentek meg Heszlényi altábornagy visszaemlékezésében is. így pl. a szeptember 13-i nap eseményeit összefoglaló rész a következő mondattal fejeződik be: „A 8. póthadosztály Szeged-Makó területén felvonul," majd szeptember 14-én feltűnik a 20. hadosztály, melynek „éle kirak LÖkösháza körletében" Az először még szeptember 4-re kitűzött támadási időpontnak megfelelően az ország délkeleti sarkába beérkező egységek azonnal megkezdték a szembenálló ellenség erőszakos felderítését, majd a honvédek a kijelölt készenléti állásokba felvonultak. Szeptember első napjaiban a szokásos határvédő (granicsár) erőkön kívül, Arad körül csak egyetlen román hadosztály tartózkodott. A magyar felvonulás azonban felkeltette a román hadvezetőség figyelmét és fokozatosan újabb és újabb egységeket küldtek a térségbe. Erre lehetőséget adott az is, hogy a magyar Fővezérség sorozatosan el- és elhalasztotta a támadás megkezdését. Előbb 4-éről 5-ére, majd 9-ére, 10-ére, 11-ére. Végül csak szeptember 13-án reggel 6 órakor indult meg a támadás. Közel 10 napig tartott a tétovázás, melynek során egyik nap előre vonultak a katonák a készenléti állásokba és felkészültek a támadásra, majd visszavonták őket a határról, azután egy nap múlva ismét előre mentek, majd ismét hátra és ez így ment egymás után négyszer. Mindez megteremtette a lehetőségét egyrészt annak, hogy újabb és újabb román erősítések érkezzenek ez alatt a térségbe, másrészt pedig a meglepetés, a váratlanság ereje is teljesen elszállt. Igaz, hogy közben a magyar támadó csoportosítás is erősödött a fokozatosan beérkező újabb és újabb csapategységekkel. Nézzük meg, hogyan emlékeznek a 60 évvel ezelőtti napokra az eseményeket átélő résztvevők, az egykori honvédek és határvadászok. Ráskay Pál főhadnagy az 1. páncéloshadosztály 5. gépvontatású tüzérosztályának segédtisztje a következőket jegyezte fel naplójában: „Magyarbánhegyes, szept. 8. Délután az osztályparancsnok a 6. hadosztályhoz megy, ahol közlik, hogy másnap megindul a támadás. 19

t-kor a megalakított felderítőosztagok a beosztott tüzérséggel előre mennek Dombegyházára, hogy elfoglalják megindulási helyeiket reggel. A zászlóaljparacsnokság, tüzérparancsnokság és zöm 01

h-kor induhia, de 21

h-kor hirtelen parancs szerint a támadás 24 órával eltolódik. Magyarbánhegyes szept. 9. 22.

h 30'-kor a felderítő zászlóalj parancsnoka jelenti, hogy a hadosztály vezérkari főnök távbeszélőn (adott) értesítése szerint a támadás időpontja újból 24 órás halasztást szenved. A harci kedv ezért lohad. Magyarbánhegyes szept. 10. 23

h 15'-kor ismét leállítják a másnapi támadás. 2 HL Personalia 6 l/a Heszlényi József iratai