A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

FÁRI Irén: Az iparos gyermekek tanulási stratégiái a két világháború között a szegedi iskolák adatai alapján

munkára kötelezés pl. Gombos Mihály cipész tanoncát reggel 6 órától este 9-10 óráig dolgoztatta, nem engedte haza ebédre, vasár- és ünnepnap is dolgoztak. (1937. LX. 7.) A goromba bánásmód és a bántalmazás többször előfordult pl. bejelentés Nagy István kovács mester ellen, aki tanoncát ütötte-verte, kalapáccsal támadt rá (1938. VII. 9.), de még többszöri az a panasz, hogy a tanulót nem az iparban foglalkoztatták, hanem házimunkát végeztettek vele, pl. Szabó József hentes és mészáros tanoncát a tanyáján dolgoztatta. (1937. X. 12.) A legtöbb eset a kifizetetlen munkabérrel foglakozott, vagy azzal, hogy a mester a tanulót felmondás nélkül elküldte, a segéd pedig ragaszkodott a 2 heti felmondáshoz és az arra az időre járó pénzhez pl. Ketter Ferenc vendéglős (Szeged p.u.) ellen tett bejelentés. (1937. LX. 23.) Az OTI-ba, vagy az Ipartestületbe való bejelentés elmulasztása is ok volt a szerződésbontásra, de a mester is bontott szerződést, ha tanonc igazolatlanul távol maradt, nem bizonyult alkalmasnak az iparra, iskolát mulasztott, emiatt a mestert bírságolták (ezt a szülőkre hárította át a mester). A szerződés feltételeiről néhány esetben ezeknél többet tudunk meg pl. Komlósi Lajosné női szabótól vitte el a lánytanoncát a szülő, mert 200 P-t fizetett a tanításért, mégsem a mesterségben foglalkoztatta, hanem cselédmunkát végeztetett vele. (1939. I. 12.) A természetbeni járadékkal való tandíjfizetés is előfordult: egy klárafalvi szülő bontott szerződést Dékány Ferenc fodrász iparossal az ok megjelölése nélkül és visszakövetelte a 9 hónapra esedékes részt az egy évre járó ellátmányból. Az évi képzési díj a következő volt: 1 q liszt, 2 Va q burgonya, 3 kg szappan, 1 db 8 hetes malac, 1 q árpa és 1 q kukorica. (1938. XI. 27.) A felmerült panaszok alapján a szerződésben rögzített bérek kifizetésével is sűrűn adódott probléma. A szegedi szakirányú iparostanonciskolában az 1933-34-es tanévben volt a legkevesebb tanuló: 712 fiú és 446 lány, ezután lassan növekedett a létszám. A csökkenés az 1927-28-as évtől kezdődött, a gazdasági válság éveiben egyenletesen tovább csökkent, de az azt követő létszámgyarapodás ellenére sem érte el az első vüagháború előtti szintet. Az iparostanoncok közül csak a fele volt elégedett a választott pályával az 1938-as fölmérés szerint. A 164 elsőéves fiú közül 30 % más ipart szeretett volna tanulni, 20 %-a nem ipari pályára vágyott. A 213 leány közül 44 % volt elégedett, 20 %-a más ipart választott volna, 34 %-a nem ipart akart tanulni, 2 % legszívesebben otthon maradt volna. A törvény értelmében kereskedőtanonc iskolát 40 fős tanulólétszámmal, kereskedőtanonc tanfolyamot 25-ös létszámmal kellett szervezni. Azokon a helyeken, ahol a kevés tanuló miatt nem volt kereskedőtanonc iskola, a kereskedők az iparostanonc iskolába jártak. A szegedi tankerületben ezért a kereskedőtanoncok 6,8 % látogatta az iparos iskolákat.

24 Szegeden 1884-től működött kereskedőtanonc iskola. A kisiparos szülő szívesen adta kereskedő tanulónak gyermekét. A szegeden tanuló kereskedőtanoncok között magas arányban találjuk az iparos gyerekeket. A kisiparos családból származók 24 %-át (31 fő), csak az altiszti származásúak előzték meg 1 %-kal. A munkás és agrárproletár gyerekek számának növekedése mellett a magántisztviselők is jeüemző réteget képviseltek a 23 BABICZKY 1938/39. 61-63. 24 KISPARTI 1939. 47.