A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

FÁRI Irén: Az iparos gyermekek tanulási stratégiái a két világháború között a szegedi iskolák adatai alapján

belüli arányok jobb elkülöníthetősége miatt: pl. III. csoport: értelmiségen belül a) papok és pedagógusok b) „másféle" értelmiség, azaz szabadfoglalkozásúak, orvosok, ügyvédek, mérnökök. A X. csoporton belül természetesen külön vettük témánk fő vizsgálatát képező kisiparosokat a kiskereskedőktől. A két világháború közti korszak oktatásügye és szervezeti felépítése a 19. század utolsó harmadában kialakult intézményrendszer továbbfejlesztéséből alakult ki.

9 Mindvégig a változékonyság jellemezte, az egyes iskolatípusok többször átalakultak, párhuzamosságok és átfedések is megfigyelhetők. A trianoni határokkal a hagyományos magyarországi iparszerkezet felbomlott, 10 szükségessé vált az 1884-től érvényben levő ipartörvény korszerűsítése és kiegészítése. Az iparos oktatásban az 1922-es törvénnyel és az 1924-ben kiadott tantervvel a szakképzés bevezetése és megvalósítása volt a cél. Az iparostanonc oktatásra is három típust áhított föl a törvény: minden helységben, ahol a tanoncok száma elérte a negyvenet föl kellett áhítani a tanonciskolát, ahol a negyvenet nem érte el, de a 25-öt meghaladta, ott tanonctanfolyamot keUett szervezni, ahol egy iparágban foglalkoztatott tanoncok száma külön is elérte a negyvenet, szakirányú oktatást kellett számukra biztosítani. Az oktatás tartalma két részre osztható, az egyik: általános műveltségi, közismereti tantárgyak — hit és erkölcstan, magyar nyelv, üzleti levelezés, földrajz, történelem, számtan, természettan, rajz -; a másik csoportba az ipari hivatásra készítő szaktárgyak tartoztak — szakrajz és szerkezettan, technológia. A tanterv csak keretjellegű volt, mindenütt a helyi igényekhez igazodó tananyagot lehetett összeállítani. A tanoncok heti óraszámát 7-ről 9-re emelték, ez azonban nem változtatott azon a tényen, hogy a gyakorlati képzés továbbra is a műhelyekben folyt, az elméleti és a gyakorlati oktatás továbbra is különvált, gyakran nem volt összhangban. Ennél is súlyosabb probléma maradt, hogy a tanonciskolának nem volt képesítő jellege, a szakma megtanulásához szükséges idő a mester és a tanonc közötti szerződés idejétől függött. Ugyanígy független volt az iskolától a segéd- és mestervizsgák kérdése is. A szegedi iparosok bár általánosságban elismerték iskolai tanulás hasznosságát, a nehéz megélhetési és tanonctartási viszonyok miatt, akkor, amikor a legtöbb iparos segédet nem tartott és egyetlen segítőtársa a tanonc volt, hetente kétszer, egész délutánra nehezen nélkülözte tanulóját. A Szegedi Ipartestület 1925-ös jelentése a magasabb iskolai előképzettség megkövetelésében látta az iskoláztatás és a műhelyérdek sikeres összeegyeztetését. A képesítéshez kötött ipari pályákra szerződő tanoncoktól a középiskola 4. osztályának elvégzését, de legalább a hat elemi befejezését írta volna elő, így csökkentve a tanoncok iskolában töltött idejét.

11 A törvény ugyanis meglehetősen tágra szabta a tanoncszerződtetés feltételeit: mindössze a betöltött 12. életévet, a négy elemit vagy legalább az írni-olvasni tudást követelte meg. 9 ROMSICS 2004. 174-188. 10 BEREND T. - SZUHAY 1973. 198-199. 11 Szeged Szabad királyi Város Ipartestületének jelentése az 1925. évi működéséről és a magyar kézműiparosság kívánalmairól. Szeged é.n. 5-9.