A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

SIPOS József: Parasztpárok és az impériumváltás Erdélyben

a Kisgazdapárt. A Szatmár megyei Kisgazdapárt szervező irodája Szatmárnémetiben, a Rákóczi út 19. szám alatti házban volt. A párt irodavezetője dr. Uray Endre ügyvéd lett, aki korábban a Magyarország c. napüap angliai tudósítója.

15 A román, a cseh és a szerb csapatok előnyomulása miatt azonban ekkor már a magyar közvéleményben igen nagy volt a felháborodás. Ezt jól tükrözte a Kisgazdapárt hivatalos hetilapja, A Kisgazda 1918. december 15-i számában „Nem engedünk az ország területi épségéből" című cikke is. Ebben a „magyar faj államfenntartó" erejének hibás eszméjéből kiindulva a következőket áhították: „A nemzetiségi kérdést legjobban a kisgazdák fogják megoldani, akik testvéri szeretettel ölelnek majd keblükre minden nemzetiségű kisgazdát, s mert érdekeik közösek, velük együtt fogják kiharcolni Magyarország területi épségét." A cikk szerint a magyar kis- és középparasztságnál „értelmesebb, józanabb és becsületesebb társadalmi réteg nincs sehol a vüágon". De „ha ezt a réteget azután arra kényszerítik", hogy harcot indítson az ország területi épségéért, ez a harc szívósabb, lelkesebb és fanatikusabb lesz még a negyvennyolcadiki szabadságharcnál is. A Kisgazdapártnak az is kötelessége lesz, hogy egységesen harcoljon a magyar területen, egész Magyarország sértetlenségéért. Ezt az elvi álláspontot sohasem fogja feladni, mert meggyőződése, hogy csak egységes Magyarország keretein belül lehet minden rendű és rangú, tehát a nemzetiségi kisgazdáknak is olyan megélhetési lehetőséget teremtem, amüyenre a mai nehéz időkben szükség van. Ezért a nemzetiségi vidékeken lakó magyar kisgazdákra hárul az a feladat, hogy a német, román, tót és szerb nemzetiségi kisgazdákat egy táborba tömörítsék a magyar kisgazdákkal, s valamennyien egységesen álljanak és tartsanak ki amellett, hogy egzisztenciális lehetetlenség szétdarabolni ezt az országot, mert akkor itt az örökös felkelés és állandó forrongás csíráit ültetik el." Végül kasszandrai jóslatként említi Elzász-Lotharingia németek általi 1871-es annektálását, ami a borzalmas vüágháborúhoz vezetett. „Ha most a magyarságtól el akarják venni a Felvidéket, Erdélyt és a Bánátot a Bácskával együtt, ez harminc év múlva okvetlenül a népeknek ugyanolyan véres összeütközéséhez vezetne, mint arnilyen rettenetes volt ez a mostani."

16 A Kisgazdapárt vezetősége tehát ellenezte a történelmi Magyarország szétdarabolását és a területi integritás alapján állt. Ugyanakkor „testvéri szeretettel", közös gazdasági, társadalmi érdekeik alapján „egy táborba", a Kisgazdapártba kívánták tömöríteni a nemzetiségi kis- és középparasztságot. Ez azonban az adott katonapolitikai helyzetben már csak a német kisebbséggel sikerülhetett. (Külön feladat lesz megvizsgálni az erdélyi szász parasztság kapcsolatrendszerét a Kisgazdapárttal és a Földmívespárttal.) Az erdélyi román és a felvidéki szlovák, illetve a délvidéki szerb parasztok többsége ekkor már nemzeti alapon szervezkedett. A Kisgazdapárt 1918. december 19-én megtartott országos értekezletén az addigi szervezkedési sikereknek megfelelően már 22 vármegye küldöttei vettek részt. Erdélyből és Bánátból, Bihar, Szatmár, Temes és Csanád megyék dele14 Uo. 1918. dec. 15. 1. 15 Magyarország, 1918. dec. 27. 3.; A Kisgazda, 1919. jan. 5. 6. 16 Kisgazda, 1918. dec. 15. 1.