A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

NAGYGYÖRGY Zoltán: A Horgos melletti, egykori Kamaráserdő nyomában. Kamarás-puszta, Kamarás-erdő, Kamarás-fürdő, Kamarás-telep

tották. Horgoson az 1946-ban államosított Kárász kastély veteményes kertjének helyén 1956-ban megnyílt az új medence, így a kamarási fürdőmedence csak eddig tudott működni. A kamarási medence helyét ma már megtalálni is alig lehet. Kamarás területe egykoron florisztikai szempontból is igen értékes volt, de sajnos mára már megtépázott növényzetével nem sokat nyújt. A Láda szigetet is termőfölddé próbálták átalakítani, de máig is csak legelőként tudják hasznosítani. Az utóbbi időben gyógynövényeket meg ehető gombákat gyűjtenek a környékbeliek a szigeten, ahol a nagyspórás csiperke és a szegfűgomba meleg párás időben tömegesen nő. 1990-ben a Horgosi Helyi Közössége új artézi kutat fúratott közel a régi kúthoz, majd szakavatatlan kezek kotrógéppel tisztítani próbálták a tavat, de ez a munka is abbamaradt. Kútfúrók a környéken ismét termálvizet találtak, de kihasználatlanul lezárták, mert ettől túl közelinek találják az országhatárt. Ehelyett a magyarkanizsai gyógyfürdőt építették ki. Tehát Trianont követően itt fokozatosan minden az enyészeté lett, és ezt a II. vüágháború utáni időszak csak tetézte. A szerb államhatalomnak nem érdeke, hogy a magyar kultúra fennmaradjon az ő fennhatóságuk alatti területen. Ennek az egykoron nagyhírű, fényes tiszti üdülőnek mára sajnos a nyoma is alig található. Eltűnt az erdő, a tó vizéről csónakázók, és a hajóhinták a gyermekzsivajjal. Mára már a régi emlékező emberek is végleg mind elmennek. Azonban még megfordult itt néhány élő egykori villatulajdonos, és olyan, akiket valamilyen emlék vonzott ide, de valamennyien szótlanul, párás szemekkel távoztak. Egy Kamaráson született nénike kalauzolás közben mondta: „Fiam, próbáld meg idejében meglátni a szépet, mert ami elmúlik, nem jön vissza többé. Ennek az országnak nincs annyi pénze, hogy azt a sok gyönyörűséget, ami itt volt, egyszer visszaállítsa - úgy, mint régen volt., A Szerbiai Műemlékvédelmi Intézet szabadkai kirendeltségének egyik lojális alkalmazottja a fentiekre úgy reagált, hogy nincs igaza a nénikének. Erre meg csak azt lehet mondani, hogy akkor pedig minden „legyen úgy mint régen volt". E nagy múltú tájon járva a nyugalmat keresőknek, a csendet csak az itt maradt madárvüág csicsergése töri meg. A pusztítások ellenére még ma is van e térségnek varázsa, ugyanis a zöld takaros domborzatából s villamaradványokból folyamatosan egy ősi erő sugárzik. De az egykoron pompás villák díszítette parcellák mögötti néhai park aljnövényzetéből keletkezett erdőcske lombjai, mindég csak azt a régi helybéli dallamot zizegik: „Nem nyílik már Kamaráserdő rózsát a «59 szamomra,... 57 STURC 36. o. 58 KANCSÚR. 59 KANCSÚR.