A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

NAGYGYÖRGY Zoltán: A Horgos melletti, egykori Kamaráserdő nyomában. Kamarás-puszta, Kamarás-erdő, Kamarás-fürdő, Kamarás-telep

szállítmányok fosztogatására, és végül a kamarási erdő kiirtására vezettek. Két horgosi: dr. Hegedűs János (1876-1939) Horgos Község közjegyzője és Dénes Artúr (a család a II. világháború alatt kivándorolt Izraelbe.) paprikamalom tulajdonos, 1918/19-ben a fenyőerdőt kivágatták, és többnyire tűzifának olcsó pénzért eladták a népnek. A vigadó és szálló emeletét és a teraszát is elbontották 1930 körül, és az épületet átalakították lakóháznak betelepített szláv család részére. Aztán 1950 körül a szláv család átköltözött Horgos kisgyálai lakóterületére, ahova több újabb telepes is érkezett, így a volt vigadót és szállót ekkor teljesen elbontották.

54 Úgy ezen években, mint 1945 után több villát elbontottak, melyeknek anyagát elhordták más horgosi építkezésekhez. 1920-ban az új országhatár éppen Reök Iván ingatlanjai közé állt, vagyis a Szegeden maradt, nevét viselő palotája és a kamarási majorja közé. Ezekből az utóbbit választotta otthonának. A család, ha otthon volt, minden vasárnap fiákeren ment (később automobilon — nekik volt a környéken elsőként.) a horgosi római katolikus templomba szentmisére — foglalt helyük volt a főoltár bal szárnya mellett. Aztán látva, hogy a birtoka végképp idegen fennhatóság alá került, és látva a környéken véghezvitt rombolást és pusztítását, olyan bánat ült magyar szívére, hogy megállt dobogni. Czimer írta róla: „Végképpen el kellett költöznie Szegedről és szerb uralom alá került kamarási birtokának megtartása érdekében a szerb állampolgárságot felvenni kényszerült. A Trianon által rámért csapás, a rácországi számkivetés nagyon ráfeküdt a lelkére. Hazafias erényei és büszke magyarsága romjain öreg korában kellett hazát cserélnie, de erős magyar szívét nem tudta rácra átcserélni. Szomorú fátyolos szemekkel nézett be nagy ritkán Szegedre és a kaszinóba s a daliás úr megrokkant, összeesett. Révedező nézésében a szenvedés vonaglott és a trianoni iga terhe alatt csakhamar megszakadt az anyaföldhöz szító hü magyar szíve. ^

55 Kívánságára, nem a horgosi temetőben, hanem az anyaország határhoz minél közelebb, a majorja melletti folyó semlyékes partján Qásd. mai Reök part), az egykor feltárt népvándorlás kori sírok környékén temették el. A sírkövén ez áll: „Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent! Itt nyugszik Reök Iván (1856-1923) Krisztusi gondolatokkal formálta nemes erkölcsüvé és értékessé életét. Jó sorsban nem bizakodott el Bú bajban nem csüggedett. Emlékét hálás szeretettel őrzik neje és családja. Nyugodjék békében, az örök világosság fényeskedjék neki!" A volt császár és királyi folyam-mérnök, aki a Tisza menti töltést emeltette és a Láda tavat a korábbi munkálatok szerint lecsapoltatta és a mai termőfölddé alakíttatta Qásd Rétség). Továbbá Szeged, majd Horgos magyar kultúréletének a korabeli nagy mecénása volt. Köszönetként a sírját tiszteletlen idegenek többször is feldúlták. A Bácska Mezőgazdasági birtok, akinek a tulajdonában van az elkobzott terület, annak tisztviselői olyankor igyekeztek a helyére rakatni a sírköveket és kitisztítani az orgona sumártól a környékét, mikor valamelyik külföldön élő rokon „haza kívánt látogatni". Az utóbbi időben a helytörténész ismerteti a polgárokkal a vízépítő-mérnök környéken tett érdemeit. 53 GELETA, 109. oldal. BUKOVETZ, KANCSÚR, TlCHY. 54 Az épület helyén a bontást követően akácfák vadon nőttek. A terasz és az épület helyéről 2004-ben kivágott két fa évgyűrűi a kérdéses évek időszakát igazolják. HULLMANN, KANCSÚR, VARGA. 55 CZEGÉDI, 89-101 oldal., CZIMER, 240-241. o.