A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 8. (Szeged, 2005)

MARJANUCZ László: Szeged és Temesvár. A Délvidék regionális centrumai

tesen gyengébb a kezdettől fogva iparos profilú Temesvárénál, de a korábbi viszonyokhoz képest előrelépés. Szegeden 1900-ig ugyanis nem volt jelentősebb (500 munkásnál többet foglalkoztató) nagyüzem. A századforduló gazdasági föllendülése itt is meghonosította a nagy ipari vállalkozásokat, s ha a város nem is lett régióformáló indusztriális centrum, néhány nagyüzeme közigazgatási határain messze túl sugárzott. A városi jelleg fontos vonása az egészségügyi helyzet. Ennek nyilvános intézményeit 7 kórház, 20 patika, egy melegfürdő és két uszoda alkotta. Míg a népiskolák alapvetően nevelési intézménynek számítottak, a képzést kifejezetten felsőbb iskolákban folytatták. A korábbi középiskolák mellett működött egy főgimnázium, a minoriták fölső gimnáziuma, 2 fiú és 2 lány polgári iskola, ipari szakiskola lányoknak, felsőkereskedelmi, városi zeneiskola, bábaképző, fölsőreáltanoda, lány felső iskola, tanárképző, tanítóképző, erdészeti szakiskola, és ipari szakiskola. Külön intézményben foglalkoztak a vakokkal és süketekkel. A lakosság kommunikációját, kapcsolattartását különböző hivatalok biztosították. 6 posta, 5 telefon- s 1 távírda hivatal állt a lakosság rendelkezésére. A földrajzi mobilitást pályaudvar - ebből 4 külterületen — 7 vasúti megállóhely és 5 vasútvonal segítette. A két város eltérő gazdasági súlyát mutatja a kereskedelmi kamarák szervezésének története. A kereskedelmi és iparkamarák területi beosztása az első szervezéskor még nem számolt Szegeddel, miközben Temesvár az egész Délvidék központja lett. Szeged a pesti kamarai központhoz tartozott ekkor. Nem sokban változott a helyzet a kamarai területek második szervezésekor 1868-ban: Temesvárról leválasztották a Szerémséget, Szeged besorolása változatlan maradt. A város előkelőségei, a Lloyd-társulat, az ipartársulat erős lobbi tevékenységbe kezdett az önálló iparkamaráért. Hivatkoztak az ipar és kereskedelem valamennyi ágában elért önállóságra, fejlődésre. Szem előtt tartva az aradi, temesvári és budapesti kamarák területi, népességi és gazdasági viszonyait, javasolták a szegedi kamarai körzet kialakítását Csongrád és Bács-Bodrog vármegyéből, Torontál és Pest megye közeli részeiből illetve Zombor, Szabadka, Újvidék, Baja és Hódmezővásárhely városok területéből. Pest és Torontál kivételével a javasolt területekből létre is jött a szegedi Kereskedelmi és Iparkamara 1890-ben.

23 Tanulságos egybe vetni a megvalósult tervet Vedres Istvánnak Duna-Tisza csatorna létesítésére irányuló reformkori javaslatával. Vedres külön tanulmányt írt, hogy megnyerje Szeged városi tanácsát. Ebben Szegedet olyan helynek írta le, mely a „Bánát közepének", Erdélynek és Török tartománynak „uttyában" volt. Vagyis amit ezekről a helyekről Pestre vagy Bécsbe szállítottak, az mind keresztül ment Szegeden. Nagy forgalmúnak írta le, mely télen nyáron tele volt szekérrel, az emberek föl, s alá járkáltak, miközben magyar, rácz, tóth,oláh és sváb beszédet lehetett hallani. Temesvár kamarai ható köre nagyjából az egykori Bánság övezetét fogta át. Ezzel a területtel Szeged csak az újabb korban jutott intenzív gazdasági és kulturális kapcsolatba. A reformkori hídvámjegyzékek adatai arról tanúskodnak, hogy Szeged vízi úton bonyolított kereskedelmi kapcsolatai az ország 23 TONELLI Sándor: A Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara története. Szeged. 24 VECSERNYÉS: i. m. Kézirat. 12.