A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

PÁL József: A szegedi zsidóság 1918 előtti gazdasági és társadalmi szerepe, a hitközösség és a zsidó egyletek szociálpolitikai tevékenysége

„Szegeden már nincsenek is zsidók. Csak egy külön tradicionális héber vallás van, s annak hívei. Az emberek magyarul beszélnek, és magyarul gondolkodnak a Jehovah végtelen nagyságáról... Városunk legtiszteltebb polgárainak, a közügy legtevékenyebb és legönzetlenebb férfiainak tetemes része a zsidókból telik ki... Szeged népe nem csinál zsidóheccet. Józan, szorgalmas, derék nép ez, melynek esze ágában sincs a zsidókba kötni, sőt inkább ő maga is sokat tanult tőlük, ért a kupeckodáshoz, becsüli a vagyont, s nem fumigálja azokat, kik azt fáradsággal, szorgalommal s megfeszített igyekezettel szerzik." II. AZ IZRAELITA HÍTKÖZSÉG SZOCIÁLPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGE (1785-1918) Szervezeti alapelvek, szervezeti keretek A Szegedre betelepülő zsidóknak már az első hulláma megalapította all főből álló hitközséget 1785-ben.

82 A városi hatóság a hitközség ügyeinek ellenőrzésére egy biztost (commisariust) nevezett ki. Ezek nagy szerepet játszottak a hitközség életében. Joguk volt beavatkozni a választásokba, ők erősítették meg a választott személyeket tisztségükben, és hagyták jóvá a testületi határozatokat. Általában a jó viszony volt a jellemző a hitközség és a városi biztosok között. Ezt az is mutatja, hogy a tisztújító és más fontos gyűlések jegyzőkönyveit eleinte csak a városi biztosok foglalták írásba. Ennek fejében a gyűléseken való megjelenésért a hitközségtől napidíjat, újévkor pedig ajándékot kaptak. Ez utóbbiban a városi hatóság más tagjait is részesítette a hitközség. A városi biztosok egészen 1867-ig működtek.

83 A hitközség ügyeinek vezetése azonos formában történt, mint a város irányítása. Az asszimilációra való törekvésnek fogható föl, hogy a zsidóság a városi igazgatás formáit vette át. A város közügyeit két fórum intézte: a választott polgárság (választott község) vagyis a kültanács, és a főbíró elnökletével működő belső tanács. A hitközségnél a lelki, vallási és iskolaügyi dolgokat a főrabbi végezte. Az igazgatási és gazdasági ügyeket pedig a bíró, illetve később az elnök vezette elöljáróság, melyhez az esküdtek, pénztáros, templomatyák tartoztak. Ez volt a belső tanács. A kültanácsot a képviselőtestület (közgyűlés) testesítette meg, szószólói részt vettek az elöljárósági üléseken. A hitközség alapszabályai és igazgatási rendje kezdetben egyáltalán nem, és sokáig csak egyes részleteiben volt írásban foglalva. 82 LŐW - KULINYI: A szegedi zsidók 1785-1885-ig. Szegedi Zsidó Hitközség kiadása. Szeged, 1885. 47. p. és REIZNER: Szeged története. 3. kötet. Szeged, 1900. 78. p. 83 LŐW - KULINYI: i. m. 74-75. p. 84 LŐW - KULINYI: i. m. 74. p.