A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

RESCH Béla – MARJANUCZ László: A magyar tudomány mecénása. Marczibányi István élete

bányi-család folyamatos birtokszerzéssel jutott el Felvidékről a Délvidékre. Ez a földrajzi mozgás és vagyonbéli gyarapodás tükröződött nemesi előneveikben, így ismerünk „tornyai" Marczibányiakat, a Csanádban szerzett jószág és „csókaiakat", a torontáli birtokok után. Az addig jelentéktelen Tornya községnek új földesurai, a Marczibányiak szereztek mezővárosi jogállást a XVIII. század második felében. I. Lőrinc harmadik fiát az életrajzi almanachokban II. Lőrincként tüntetik föl. 0 alapította a csókái uradalmat. A nemzetség ezen ágát fiai, Márton és Lajos vitték tovább, közülük Lajos volt az ismertebb. Torontál vármegye táblabírájaként részt vett a nemesi közigazgatásban, neve gyakran szerepelt közgyűlési jegyzőkönyvek lapjain különböző napirendi pontok előterjesztésekor. A tornyai Marczibányiak közéleti szereplése Csanád vármegyében jutott nagyobb jelentőségre a XVIII. század közepén. Makó 1730-ban lett Csanád vármegye székhelye, amikor Návay Györgyöt beiktatták alispáni funkciójába, s ezzel kezdetét vette a vármegye hivatalos élete. Ennek egyik eseményén, az 1741-es főispáni beiktatáson részt vett és ünnepi beszédet mondott Marczibányi Lőrinc, ekkor még Csanád megyei helyettes jegyző.

9 Neki is szerepe volt a pezsgőbb közélet kialakításában, a vármegyei önkormányzat megszilárdításában. Az örökségét védeni kényszerült Mária Terézia ekkor küldte ki a megyéknek diétái meghívó levelét, s Marczibányi Lőrincet országgyűlési követté választotta meg a nemesi közgyűlés. A pozsonyi diétáról visszatérve a határőrvidék feloszlatását kilátásba helyező törvénycikket tudta eredményként fölmutatni, miközben beszámolója nyomán az összes megyei nemest bevonták a királynőt megsegítő insurrectio-ba. Tény, hogy Mária Terézia az 1741. és 1751. évi törvénycikkekben kinyilatkoztatta a végvidék nagy részének visszacsatolását, s azon területekre a megyei szervezet kiterjesztését, miközben nagymértékben támaszkodott a nemesség személyes hadbakelésére az örökösödési háborúban. Mária Terézia a Pragmatica Sanctio megvédésében tanúsított érdemei miatt királyi tanácsosi címet adományozott hű alattvalójának.

10 Ezt követően 1743-ban a vármegye a három alispáni jelölt közül Marczibányi Lőrincet választotta meg a megye első tisztviselőjének. Hivatalában többször erősítette meg a közakarat, így 1767-ig irányította a megyét. A hivatalos teendők rendesebb ellátása végett már 1744-ben sürgette a vármegyeháza fölépítését, amely a rákövetkező évben megvalósult. Benne a mai gyönyörű klasszicista városháza elődjét tisztelhetjük. Ezzel a generalis congregatio (a nemesi közgyűlés) állandó fórumot kapott, így biztosítván Csanád vármegye fönnmaradásának egyik föltételét. A Marczibányi-család megtelepedése összefüggött a korabeli fiskális birtokpolitikával. A kincstár itt roppant kiterjedésű területeket birtokolt, amelyeket az egész XVIII. század folyamán rideg marhatenyésztést folytató bérlőknek, tőzséreknek adtak bérbe, más részét pedig eladták. A megye területének fele, mintegy 150 000 8 Országos Levéltár Filmarchív Torontál vármegye Közgyűlési Jegyzőkönyvek 6511/1820. 9 GlLICZE János-VÍGH Zoltán: Csanád vármegye közigazgatása és tisztségviselői a püspökispánok idején (1699-1777). In: Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből X. Szerk.: BLAZOVICH László. Szeged, 1986. 20. 10 A Pallas Nagy Lexikona XII. kötet. Budapesten, 1896. 310.