A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

BALÁZS György: A csongrádi munkásság a dualizmus idején

százával jelentkeznek helyökre."

14 Széli Menyhértet pedig az őrizetbe vétel után visszatoloncolták Pestre, aki a belügyminiszternél feljelentést tett a jogtalan eljárás miatt, a belügyminiszter azonban a főszolgabírói intézkedést jogosnak tartotta, s felmentette a vád alól.

141 1906 kora tavaszán már annyira feszült volt a helyzet, hogy előre látható volt a földmunkás bérmozgalom kitörése is, s látszott, hogy a sztrájkok sem kerülhetők el. Alighogy megindult a tavaszi munka, a munkások igyekeztek javítani a munkabéreken, s ez a legtöbb helyen csak munkabeszüntetés által volt kivívható.

142 Egyébként a Földmunkásszövetség helyi csoportjai az Alföldön megerősödtek, ezt a tényt a Magyar Távirati Iroda 1906. április 2-i száma is elismerte, amikor az írta, hogy „... tömegesen iratkoznak be a földmunkások országos szervezetébe, ...". És a megerősödött alföldi csoportok igyekeztek a körülményeket kihasználni, magasabb aratórészt biztosítani a mezőgazdasági munkásoknak. A követelésekre előnyösen hatott az is, hogy 1906-ban a bőséges termés következtében — állapítja meg Gaál Endre — a gabona megdőlt, s gyors aratás vált szükségessé, s ez kedvező helyzetet teremtett az arató- és cséplőmunkások fellépéseinek. 1906 nyarára az Alföld megyéiben az aratósztrájkok általánossá váltak. Csongrád megye azon megyék közé tartozott, ahol erősebbek voltak a megmozdulások.

143 Gróf Károlyi felgyői birtokára 120 csongrádi mezőgazdasági munkást szerződtettek.

144 A sztrájk itt azért robbant ki, mert a részesek három- és félhavi munka után 64 forint értékű gabonát vihettek volna haza a család téli ellátására, így egy hónap alatt átlag 20 forintot sem kerestek volna meg. Tehát a negyedévi nehéz munkával az évi kenyérellátásukat sem lettek volna képesek beteremteni. A helyi sajtó a történtekhez hozzáfűzte: „Nem dologkerülő a magyar alföldi munkás, de éppen ezért, mert tudatában van annak, hogy a kenyérért megdolgozik, azt akarja, hogy munkáját tisztességesen fizessék. Nem kér alamizsnát, hanem munkát, de legyen belátása a munkaadóknak és biztosítsák a magyar munkásnép megélhetését."

145 A sztrájk letörésére az uradalom 120 pár Máramaros megyei aratómunkást hozatott, de azok nem tudták pótolni a csongrádiakat — ez miből adódott a forrásból nem derül ki —, s erre visszautaztatták őket, a helyi munkások követeléseit pedig — melyekre nézve szintén nincsenek adataink — teljesítették, akik azután munkába is álltak.

146 A tárgyalt időszakban Csongrád megyében a járási főszolgabírók által beterjesztett kimutatások adatai szerint több mint 2500 munkás tagadta meg a szerződéses kötelezettségének teljesítését, segédmunkásokkal (:marokverők:) együtt kb. 5000 munkás sztrájkolt. A helyi hatóságok a mozgalomnak sok helyen csak törvényes beavatkozással tudtak véget vetni. A csongrádi járásban az 1898. évi idevonatkozó törvény alapján a főszolgabíró 112 aratómunkás ellen indított eljárást.

147 140 Csongrádi Lap 1906. március 25. 141 Tiszavidék 1906. július 22. 142 TAKÁCS József: i. m. 96. p. 143 Csongrád megye évszázadai... 143. p. 144 TAKÁCS József: i. m. 100. p. 145 Csongrádi Lap 1906. július 8. 146 TAKÁCS József, i. m. 104. p. 147 GAÁL Endre: i. m. 299. p.