A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

BALÁZS György: A csongrádi munkásság a dualizmus idején

jelen, s a hozott határozatokat a felügyelő hatóságnak kötelesek legyenek betekintésre bemutatni. Az alispán a főszolgabíró által tett kiegészítésekkel egyetértve 1899. november 26-án terjesztette föl a kérelmet az alapszabály tervezettel. Es a belügyminiszter 1900. május 7-i leiratában engedélyezte a Munkásképző Kör életre hívását azzal a feltétellel, hogy a kör tevékenységét a helyi hatóság állandóan kísérje figyelemmel.

86 Az engedély megadásának elbírálása jó egy esztendőt vett igénybe, ami magában is szemléletesen mutatja a kormánynak a munkásság szervezkedése iránti hozzáállását s azt, hogy politikai működését mennyire fenntartással kezelte. Az 1890-es évek mozgalmi történéseit zárjuk le a szabadkőműveseknek a földmunkásmozgalomról kialakított nézeteivel. Az 1870-ben alakult szegedi Árpád szabadkőműves páholy a budapesti Demokrácia páholy ösztönzésére 1897-1899 között vitasorozatot indított „a földműves szocializmusról." A vita anyagát a páholy „Földműves szocializmus" címmel meg is jelentette. A páholy csongrádi tagjai a következőkben nyilvánították ki véleményüket: Holló Adolf a község jegyzője a földmunkás mozgalom előidézőjének a nagybirtokot tartotta. Az agrárszocializmus terjedésére a talajt senki annyira elő nem készítette — hangoztatta —, „mint egy közeli uradalom, ott nem ritkaság a cseléd ütlegelése." Példákat is hozott feltehetően a Károlyi-uradalomból. Kalászos terményeit a csongrádi munkások tizennégyedén aratták, míg Schwab Sándor a sokkal termékenyebb fábiánsebestyéni földjén tizenhármadat adták az aratóknak, — nem mintha ez a rész túl nagy lett volna, jegyzi meg Holló. A csongrádi földmunkások — kubikosokról van szó (B. Gy.) — napi 19-20 órai munkával 18 nap alatt learattak, s igyekeztek volna vissza kubikmunkájukhoz, de az uradalom ezt meghiúsította, mert nem adott a hordáshoz fuvart és így a kubikosok a legdrágább munkaidejüket tétlenül töltötték. Holló rámutatott a nevezett földbirtokos földdel való spekulációjára is. Az uradalomnak ugyanis volt 800 holdnyi silányabb minőségű földje, félreeső rétje, melynek termései a Tisza nyári kiöntése következtében bizonytalan volt. Ezért a 90-es évek derekán meg akart tőle szabadulni. Megbízta csongrádi ügyvédjét, hogy 10 évi törlesztésre adja el 1200 négyszögöles holdanként kamatmentesen 20-20 forintért. Amikor a vevők jelentkeztek az uradalom visszavonta az ügyvédnek adott megbízást, s helyette egy mérnökre bízta a parcellázást, s az pedig már nem 20, hanem 30 forintért adta a földet holdanként, sőt a vevőknek 5 éven át kamatot is kellett fizeteniök. A földre vágyó paraszt miután már előnyösebb feltételek közepette reményt látott a földszerzésre, nem lépett vissza, hanem „átkozódva, de kifizette a többletet." Tény, hogy Holló a munkásokkal szemben tanúsított humánus szociális intézkedésekről is beszámolt. Például Piroska János volt községi főbíró 10 hold földjén 1895/96-ban 100 munkás épített magának hajlékot. És az építkezéshez szükséges hitelt a csongrádi takarékpénztár biztosította. Blázsik Mihály néptanító megállapítása az volt, hogy a földmunkásmozgalmat a napszám csökkenése, a vállalkozók jancsibankója, fimely a kevés bért még jobban lehúzta, a munka hiánya, a munkáskéz szaporodása, a vállalkozók zsa86 CSML (SzL) alisp. ált. ir. 1598/1899. sz.