A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

BALÁZS György: A csongrádi munkásság a dualizmus idején

huzamosabb időn keresztül ugyanazon gazdánál teljesítettek szorgalmas munkával szolgálatot. A kitüntetettek 50-50 forint jutalomba részesültek elismerő oklevéllel. A jutalmazottak között szerepelt Kalmár Mihály, aki 39 év óta egy és ugyanazon helyen szolgált és Kis László csongrádi cselédek. A helyi kormánypárti lap mindkét cselédet példaképül állította az itteni mezei munkások elé.

77 A mezőgazdasági munkások békés magatartásának elősegítésére —kormányrendelet nyomán — Csongrádon is hoztak létre munkás segélyalapot az önhibájukon kívül kereset nélkül, vagy keresetképtelenné vált mezei munkások, napszámosok segélyezésére. A munkás segélyalap kezelésére e helyen is bizottságot alakítottak a bíró elnöklete alatt. A folyósított kölcsönöket egy éven belül kamatmentesen kellett visszatéríteni, s ezen határidőt a bizottság még egy évre meghosszabbíthatta. Segélyben az a munkás nem részesülhetett, aki valamely társadalmi osztály és a tulajdon jogintézménye ellen izgatás, vagy az 1898. II. tc. 65. és 66. §-aiba ütköző kihágás miatt elítélték, ez esetben a jogerős ítélet keltétől számított 5 éven belül nem folyamodhatott kedvezményért.

78 A csongrádi segélyalapról és kezelésének mikéntjéről részletes adataink nincsenek. De az alapszabálynak az a tétele, hogy ha a munkás a fennálló társadalmi rend ellen vétett, nem részesülhetett segélyben, arra vall, hogy általánosan kiterjesztett segítő hatásáról aligha lehetett szó. A földmunkások anyagi megsegítésére irányuló hivatalos törekvések megvalósítására bizony nagy szükség lett volna abban az esetben is, amikor önhibájukon kívül kereset nélkül maradtak, vagy fizetségükben megrövidültek. Mint az a 400 kubikos esetében is történt, akik a nyár elején a Vas megyei Egyházas-Keszőre szerződtek földmunkára. A vállalkozó vízi csatorna építésére 176 csongrádi kubikost el is szállított, akiket azután alaposan becsapott, mert a vízállás miatt nem dolgozhattak, és sem élelmezésükről, sem pedig haza szállításukról nem gondoskodott. A kubikosok ezért kénytelenek voltak panaszos levéllel fordulni Hegyi Antal plébánoshoz, aki ügyükben községi közgyűlésen interpellált, s azt kivizsgálva az elöljáróság táviratilag 500 forintot küldött az útiköltségükre. Miután a vállalkozó a kubikosok hazaszállításáról sem gondoskodott, ennek következtében ez a 176 ember az aratási keresettől is elesett, úgyszintén az a 224 kubikmunkás, akik ugyan el nem utaztak, de a megkötött szerződés végett várakozni kényszerültek munkába állításukra, s emiatt aratást nem vállalhattak. Tehát a vállalkozó magatartása következtében a 400 földmunkáscsalád kevesebb gabonával nézett a tél elébe — mivel még cséplésre esetleg szerződhettek —, avagy fejadag nélkül, ami bizony viszontagságossá tette a téli munkahiánnyal is súlyosbított helyzetüket. 1899. július második felében a munkások népgyűlést tartottak, s a szónokok az általános választójogról, a titkos szavazásról, a közvetlen választásról és a munkásság helyzetéről szólottak. A Tiszavidék akként reagált a gyűlésen elhangzottakról, hogy a munkások olyasmit követeljenek, amit meg is nyerhetnek „az isteni emberi törvényeknél fogva." Ezért a földosztás helyett, mely már magában véve is kivihetetlen eszme — hangzott a cikk —, sokkal helyesebben teszik, ha a telepítési rendszert iktatják programjukba, mert ezáltal sokkal hamarabb segíthetnek hely77 Csongrádi Hírlap 1899. április 16. 78 CSML (SzL) Csongrád község iratai 6655/1898. sz. 79 Tiszavidék 1899. július 16.