A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

BALÁZS György: A csongrádi munkásság a dualizmus idején

fogadására" nem reális, legfeljebb arról lehetett szó, hogy a szocialista mozgalom itt a már említett okok következtében nem volt olyan intenzív. Az előzőekben a főispáni jelentés kapcsán megemlítettük, hogy a megye kubikosai a Vág és a Nyitra völgyében voltak foglalkoztatva. Mint az ismeretes, a kubikolás szezonális jellegű munka volt, s több tényezőtől függött, hogy indítanak-e kubikmunkát. Ennek következtében a kubikosok életkörülményei más földmunkásokénál is keményebb volt. Ezt teszi szóvá a Csongrádi Hírlap, s arról adott hírt, hogy a kubikosok helyzete az utóbbi időben rosszabbra fordult. Korábban tavasztól kezdve őszig naponta 2 forintot kerestek, a tárgyalt időben pedig 1 forint 30 krajcárra, vagy 1 forint 26 krajcárra rúgott napszámos bérük. Ennek okát a cikk szerzője abban látta, hogy a „talicskás napszámosokat háttérbe szorítják a kordés munkások. Mivel ily módon könnyebb munkát végeznek, így kevesebb díjazásban is részesülnek. Másrészt a vállalkozók nyerészkedési vágya is sújtja a munkásokat, s ilyen vállalkozók nemcsak, hogy nem fizetik méltányosan a kubikosokat, hanem mindenféle módot kieszelnek a munkásnép megsarcolására." Ilyen visszaélés volt, pl. az ún. „Jancsi bankó" kibocsátása. A dolog lényege az, hogy ott, ahol nagyobb kubikmunkák folytak, egyesek barakkokat állítottak fel a munkásnép élelmezésére. Volt eset, amikor maga a vállalkozó állította, vagy a megbízottja, s a hasznon osztoztak. A nagyobb haszonszerzés érdekében a munkásokat a fizetés idején — mely általában szombaton volt — nem készpénzzel, hanem az általa kibocsátott jeggyel, vagyis Jancsi bankóval fizette ki. Ezt a jegyet a kubikos máshol nem értékesíthette, mint a barakkban. „Hol mindent kétszer annyiért szerezhetett be — írta a lap —, mintha a piacon készpénzért vásárolhatna. így azután nem csoda, ha az ... összes nyári keresményét a barakkosnál hagyja." Az államilag készített védgátak építésénél pedig a rendes keresményen kívül — aratás idején — az aratórész mulasztása fejében 26 forint jutalomba részesült. Ha a munkások ezen sérelmei orvosolva lesznek — olvasható a lapban —, „akkor a komoly és tisztességes munkás a szocializmus lejtőjére soha nem fog lépni, ha pedig ezek dacára is szocialista marad, hát az ilyen szocialistával egyszerűen kérlelhetetlenül kell elbánni a hatóságoknak. Mert az ilyen ember, nem is valódi szocialista, hanem gézengúz." Egyébként ez a cikk is azt bizonygatta, hogy a csongrádi földmunkásság a nemzetközi szocialista izgatóknak nem ülnek fel. Az idézett írás mintegy figyelmeztetni akarta az illetékeseket, lépni kell annak érdekében, hogy a munkásságot el lehessen tántorítani a Csongrádi Hírlap által is veszélyesnek tartott szocialista eszméktől, annak hatása alól. Az elégedetlenkedőkkel szemben azonban kíméletlen fellépést követelt, vagyis az eszme terjedésének a feltartóztatására az erőszak alkalmazásától sem riadt vissza. A kubikosok helyzete 1897 tavaszára odáig romlott, hogy az észak-magyarországi földmunka ellenére jelentős hányaduk munka nélkül állott. És a főszolgabíró arról panaszkodott, hogy a munkanélküli csongrádi kubikosok Szentesről kapnak segítséget gyűléseik tartásához.

40 A csongrádi kubikosok esete is mutatja, hogy a munkásság mozgalma szorosan összefüggött a munkalehetőséggel. 39 Csongrádi Hírlap 1897. május 2. 40 ERDÉLYI Péter: i. m. 167. p.