A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

MÚZEUMOK ÉS GYÚJTEMÉNYEK - ZOMBORI István: A fakatona és a doberdői fa a szegedi múzeum gyűjteményében

Különösen igaz ez a szegedi 46-osok által is védett területre, amely mint jeleztük, a tengerparttól néhány km-re található Doberdótól északra húzódó, mintegy 30-40 km-es területet jelenti, amelynek északi részén kiemelkedő város volt Görz. Görz igen fontos átkelőhely, hídfőállás volt az Isonzónál és a Görztől Doberdóig húzódó területen kiépített erődítmények között folyt a harc. Ebben az észak-déli irányú frontvonalban a szegedieknek San Martino falu jelentette a központot és néhány km-re ettől északra a Szent Mihály hegy, Monte San Michèle volt a harcszakasz határa. Ezen a területen, mintegy két-két és fél km-es szakaszon védekeztek a szegedi 46-osok, 8 századuk között 8 védőkörletre felosztva a területet, ahol egy-egy század mintegy 250-300 m-es vonalat védett. Ennek a területnek a fontosságát az adta, hogy a Görzi hídfőt csak akkor lehetett elfoglalni, ha a Doberdói fennsíknak az előbb említett San Martino - Monte San Michèle részét az olaszok elfoglalják. Ha ez sikerült volna, az igen nagy vereséget jelent és ugyanakkor az áttörés után nyitva állt volna az út Trieszt irányába és a Görzi hídfő hátába.

13 A rendkívül heves harcok miatt egyetlen egy katonai alakulat sem bírta 5-6 napnál tovább a rendkívül súlyos támadásokat, ezért maximum 10 naponként váltották egymást. A jelzett szakaszon a szegedi 46-os ezredet a 6l-es gyalogezred váltogatta, az előbb említett 10 napos időközönként. San Martino környékén különösen a 13,14,15 és 16-os védelmi körzet volt a legjobban kitéve a támadásoknak, ami azért is fontos, mert (amint a térkép-vázlat is mutatja,) itt a frontvonal a folyó irányába jelentősen kiugrott, az olaszok itt egészen közel voltak és ebbe az irányba hatott a támadás fő iránya. Itt különösen a 16-os körzetben kereszttel jelölt, a falutól északra található templom-magaslat volt kitéve a támadásnak és ezen a templom-magaslaton állt a szegedi múzeumba került doberdói fa.

14 A Monte San Michèle - San Martino - Doberdo vonal menti napi harcokról a korabeli beszámolók alapján alkothatunk képet. Azt írják, hogy a pihenőbe vonult szegedi ezrednek a Segeti táborban volt egy kiépített barakk-rendszere és ott pihentek. „A mozgás az állásokban csakis a hajnali órákban volt lehetséges, ilyenkor bonyolódott le a váltás, élelmezés és lőszer utánpótlása, mert ebben az időben csak a megfigyelő, illetve ellenőrző géppuskák adták le sorozataikat a már belőtt helyekre, a tüzérség pedig hátrább fekvő célokat, főként az utánszállítási vonalak forgalmát zavarta. A világosság beálltakor azonban teljes mozdulatlanság váltotta fel mindkét részről a mozgalmas árok-életet, mert az olasz tüzérség megkezdte tervszerű árokrombolási munkáját, amely a délutáni órákig kisebb pergőtűzig fokozódott. "

15 Ilyen körülmények között harcoltak a szegedi 46-osok. Mind a központi, mind a helyi fronttudósítások egyértelműen megállapítják, hogy ezen rendkívül veszélyes és sokat támadott frontszakaszon a terület megtartása elsősorban a szegedi 46-osok érdeme volt. Érthető, hogy jogos büszkeséggel ünnepelték 1916. július 4-én, a frontvonalon az egy éves doberdói szereplésüket. Érdemes felidézni József 13 A vonatkozó részek megtalálhatók a: Magyar Műszaki Parancsnokságok, csapatok és alakulatok a világháborúban. Szerk.: JACOBI Ágost. Budapest, 1938. A vonatkozó részeket a 205, 255, 258 és a 308-311. oldal közti részekből vettük, amely egyrészt a San Martino-i, másrészt a Monte San Michele-i harcokat örökíti meg. Az idézett rész 255. 14 Lm. 255. 15 i. m. 308-309.