A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

BALÁZS György: A csongrádi munkásság a dualizmus idején

majd politikai szervezésére irányuló törekvések már több évtizede megjelentek az országban. A párt csongrádi csoportja ekkor még nem alakult meg. Ennek ellenére a helyi sajtó figyelemmel kísérte a munkáskérdést, és az 1891. április 12-én megjelenő „Munkás kérdés hazánkban" című cikk felhívta a figyelmet, a hatalomnak vigyázni kell, a dolgok annyira ne jussanak, hogy azok az országra nézve végzetessé váljanak. Mindent el kell követni — írja a cikk —, hogy mindkét munkásosztály (ipari és földmunkásság B. Gy.) legalább tűrhetően kielégítessék. Mert, ha a munkásság szövetkezik a nyomorúságos létfönntartása érdekében, bajos lesz kielégítő módozatokat teremteni. A cikk írója feltétlenül szükségesnek tartotta a munkásság megélhetési viszonyainak megkönnyítését, a napi nyolc órai foglalkozás és a tisztességes munkabér törvény útján való megállapítását, „miáltal bizonyos polgárjogok gyakorlata biztosítva legyen számukra." E feltételek biztosítása nélkül — állapítja meg a cikk — a munka beszüntetése, a sztrájkok az ország közgazdaságára nézve károsan hatnak, melyet egykönnyen nem lehet helyrehozni, s a munkásság a „fönntartási ösztöntől" hajtott fellépése a társadalmi rendre nézve veszélyes lehet, a törvényes rendet alapjaiban támadhatja meg.

10 A cikk szerzője amint az látható, a társadalom biztonságát, a gazdaság egyensúlyát féltette a munkásság politikai fellépéseitől, amelyre a kedvezőtlen megélhetési körülményei késztethetik, s ezt akarta megelőzni. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt tömegbázisának kiszélesítése szempontjából alakulásától kezdve szükségesnek tartotta az ipari és a földmunkásság körében a szervező és agitációs munkát. Az agitáció Békés és Csongrád megyében — a nagyszámú, s helyzetével elégedetlen földmunkás politikai fogékonysága következtében — gyors sikert hozott. A mozgalom innen terjedt a szomszédos megyékbe az 1890-es évek elején. A szocialista tanok terjedésére élénkítőleg hatottak az 1891. május 1-i békéscsabai munkásmegmozdulások. Ezt követően a szervezkedés szálai egyre nagyobb mértékben hálózták be Csongrád megye városait, falvait.

11 A főispán 1891. május 4-én a belügyminiszternek azt jelentette, hogy a csongrádi munkások, „akik a 48-as pártvezérek által fel vannak izgatva a szabadság és egyenlőség jelszavával", a tárgyalt időben csendesen viselték magukat — mint némelyek sejtik — éjjeli összejöveteleket nem tartanak.

12 Ugyanakkor 1891 tavaszán felröppent a hír, Kürschner Jakab azzal a szándékkal utazik Csongrádra, hogy megszervezze a Munkás Betegsegélyező és Rokkantpénztár helyi fiókját, s részt vegyen a május elsejei ünnepségen.

13 A főispán a belügyminiszternek tett május 4-i jelentésében cáfolta Kürschner megjelenését, s a rendőrségnek sem sikerült a nevezettet felfedezni.

14 Végül is Kürschner leutazott Csongrádra, s Ugray Albert asztalos-mesterrel, valamint Czilber János nyomdásszal, a Tiszavidék című helyi lap tulajdonosával a Pannónia szállóban megalakította a Munkás Betegsegélyző és Rokkantpénztár helyi szervezetét, és ügyeinek teljha10 Tiszavidék 1891. április 12. 11 Csongrád megye évszázadai ... 84. p. 12 Csongrád Megyei Levéltár Szentesi Levéltára (: a továbbiakban: CSML (SzL): (főispáni általános irat): a továbbiakban: főisp. ált. ir.) 178/1891. sz. 13 GAÁL Endre: i. m. 117. p. 14 Uo.