A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

BALÁZS György: A csongrádi munkásság a dualizmus idején

tanonc és 64 szolga volt alkalmazásban. Segéd nélkül összesen 618 kisiparos állt a lakosság rendelkezésére. Az egyes iparágakban dolgozó önálló és segédszemélyzet az alábbiakban oszlott meg: Vas és fémipar; kovács 53, lakatos 32, egyéb ág 14. Gép és hajógyártás; 53. Kő, föld, agyag- és üvegipar; téglagyártás; 20, fazekas 3. Fa- és csontipar; fűrészárú gyártás 9, asztalos ipar 51, egyéb ágak 32. Bőr, sörte, szőr- és tollipar; 9. Ruházati ipar; szabó 189, cipész és csizmadia 153, egyéb iparágak 158. Fonó és szövőipar; 14. Papíripar; 4. Élelmezési és élvezeti ipar; malomipar 95, sütőipar 19, hentes és mészáros 30, szeszgyártás, — egyéb ágak 23. Vegyészeti ipar; 7. Építőipar; kőműves 79, ács 27, egyéb ágazatok 89. Iparral egyébként mellékesen 173 férfi és 84 nő foglalkozott. A mezőgazdaság és kertészet 6 548 keresőt és 10 405 eltartottat számlált. A napszámosok tábora 788 keresőt, s 1 502 eltartottat mutatott. A mezőgazdasági cselédek 464-en voltak, 414 eltartottal. A mezőgazdasági munkások közül 16 éven aluli 96, a felüliek száma pedig 1 651 volt és 2 963 eltartottról kellett gondoskodniuk. A házi cselédek száma 353 főt tett ki, s 16 eltartottjuk volt.

4 A fenti statisztikai adatok arról tanúskodnak, hogy a századfordulóra az ipar és a kereskedelmi élet fejlődésével párhuzamosan Csongrádon is kialakult a munkásosztály, melyre kimondottan a kisipar jellemvonás volt a domináló. A felmérések az iparos és a kereskedő kategórián belül külön nem közlik a segédek létszámát, itt csupán következtetéseink lehetnek százalékos arányban, hogy azok 50-60%-ot képviselhettek. Az adatok azt mutatják, hogy a mezőgazdaságban dolgozók aránya jóval nagyobb az iparban, a kereskedelemben és másutt foglalkoztatottak arányánál. Ez természetes, hiszen Csongrád alföldi mezőgazdasági település, s lakóinak létszámát zömében a parasztság alkotta. Ennél fogva a mezőgazdasági munkásság, a földmunkásság létszáma is jelentősebb volt az ipariénál, így a földmunkásmozgalom bemutatása munkánk lényeges pillérét alkotja. Érdemes felfigyelni, hogy a statisztikai kimutatások közlik az eltartottak számát is, amely szinte minden csoportnál nagyobb a keresők számánál. A munkásnép esetében ez szinte előre vetíti a társadalmi réteg megélhetési viszonyainak nehézségeit, mivel népesebb család eltartásáról kellett gondoskodniuk. Mindezek előrebocsátásával következőkben tekintsük át a csongrádi munkásság szerveződéseinek, mozgalmának kérdéseit. A magyar polgári viszonyok fejletlensége is közrejátszott abban, hogy Csongrád megyében — köztük Csongrádon is — az egyleti élet viszonylag elmaradott volt. Az önkényuralom intézkedései nem kedveztek az egyleti élet fejlődésének, így a tényleges fellendülést az 1867. évi kiegyezés hozta meg. Ettől kezdve sorra alakultak a különböző gazdasági, társadalmi, kulturális, politikai és vallási körök, társulatok, egyletek tömörítve az azonos érdeklődésű és érdekű embereket.

5 A sarjadó egyleti élet mellett a kibontakozóban lévő munkásszervezkedés jelentős támasza lett az Általános Munkás Betegsegélyző- és Rokkantpénztár, mely 4 Magyar Korona Országainak 1910. évi népszámlálása. II. r. Szerk.: A Magyar Királyi Statisztikai Hivatal. Bp. 1911. 362-364. p. 5 Csongrád megye évszázadai. Történelmi Olvasókönyv II. köt. Az önkényuralomtól a Tanácsköztársaság leveréséig. Szerk.: Géczi Lajos, Labádi Lajos, G. Tóth Ilona Szeged, 1987. 73-74. p.