A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

MÚZEUMOK ÉS GYÚJTEMÉNYEK - FÁRI Irén – NAGY Ádám: Szegedi vendéglátóhelyek képeslapokon 1900-1920

bankhelyiségek irodáiban zajlik, hanem a kávéházakban, amelyek az árfelhajtó lánckereskedők rendes találkozási helyei. Érzékletesen jelenik meg a háború torzította kávéházi élet az újságíró (T-i), azaz Terescsényi György indulatos tolla nyomán.

31 Decemberben lecsapott a valutakommandó a legforgalmasabb kávéházakban, a Tiszában és a Belvárosiban, az újság által megvetően „láncosbörzének" titulált helyeken. Az elnevezést a lánckereskedelmet lebonyolító spekulánsok és valutázók miatt kapták, akik az új és jól fizető törzsközönség egy részét alkották.

32 Az 1920-as évben a fő kérdések a vendéglők és kávéházak tekintetében a záróra, a gyorsan emelkedő árak és bérleti díjak, a be nem tartható hatósági árak körül forogtak. Decemberben hírértékű esemény volt, hogy a kávésok a cukorközponttól sacharint fognak kapni, de Somogyi polgármester sietett leszögezni, ha tudnak szerezni, senki sem gátolja őket abban, hogy továbbra is cukrot adjanak a vendégeknek. A század első két évtizedében a vendéglátóhelyek számbeli gyarapodása jellemző. Néhány nagyobb és családi vállalkozástól eltekintve — Európa, Kass, Tisza — többször cseréltek gazdát, jónéhány az üzemeltetővel együtt elnevezést és profilt is váltott. A háborús évek nem a megszűnés felé vitték az üzleteket — kivéve, pl. a Barosst — hanem a tulajdonosváltások sokasodtak meg. A New York kávéháznak tíz év alatt tíz tulajdonosa volt, a Kossuth kávéházat több mint másfél évtized alatt hat tulajdonos üzemeltette. Másik példa a Rákóczi kávéház. Az újságban a Deák Ferenc utca 28. alatt hirdették, de a szegedi levéltár építési törzskönyve szerint az ideiglenes földszintes bazár épületnek (Lövész Antal-ház) többféle számozása volt, ma a helyén álló ház a 34. szám. Ahány tulajdonosa, szinte annyi új elnevezése volt. Tizenegy év alatt kilenc kávés, hat néven működtette ugyanazt a kávéházat. 1906 novemberében nevezte el Rákóczinak a kávéházat Deutsenschmidt Ferenc. Itt is volt mozgókép-vetítés. Az 1907-es pincérsztrájk idején a pincérek sztrájktanyája volt. 1907 decemberében Gyenes János Pannóniának nevezte el. 1908 októbere: Szűcs Laci Kabaré kávéházaként nyílt meg, mozi szintén volt. 1909 szeptemberében Radó Ignác átvette ugyanazon a néven. Koleszár Gyula Kabaré kávésként hirdette 1910 márciusában. Júliusban a Kabaré kávéházat átvette László István, ezután László kávéházként emlegették. 1911 októberben Otthon kávéház a neve, a kávés Grünbaum Izidor. 1913. február: átalakítva még Otthon kávéházként nyílt meg, de júliusban ugyanazon a helyen az igényes elnevezésű Palais de Danse hirdette új táncos műsorát. A novemberi új műsort követően a parkett tánc keretében „az összes művésznők a Tango táncot mutatják be", mint újdonságot, de továbbra is elsőrendű cigányzenét kínált. Valószínűleg ugyanez a vendéglátóhely tűnt föl Berlin kávéházként 1917 áprilisában. Annak ellenére van ez így, hogy a Deák Ferenc utca 24. alatt a Csányi Sándor-féle házban Gábor Ferenc kávés az Ádám kávéház átvételét és megnyitását hirdette. Novemberben a Berlin kávéházat Gellért Soma vette át. A Fekete Házban (Somogyi u. 20., ma 13.) működő vendéglátóhelynek sem rövidebb a históriája, 16 év alatt 8 neve és 9 tulajdonosa volt. 31 SZN 1919. november 16. 3-4. 32 SZN 1919. december 13. 3.