A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

LENGYEL András: József Attila „kedves fiatal professzora”. Tóth Béla (1897-1958)

tásod alapján is nem pályáztam. Különben magam is úgy tudtam, hogy Zolnai Bélát a pécsi kudarcért itt föltétlenül kárpótolni akarja a miniszter." Az előzetes hírek igaznak bizonyultak. így Tóth Béla — ahogy Szabolcsi Miklós kiderítette — „1925. június 17-én már leadja a francia filológiai intézet vezetését, 1925 júliusában pedig Zolnai Bélát nevezik ki ny. r. tanárrá" (Szabolcsi, 1977. 61.). A távozó „helyettes tanár", tudjuk, mindjárt el is hagyta Szegedet s Párizsba utazott. A Tóthot a szegedi egyetemi ügyekről referáló dékáni hivatali tisztviselőnő, „Nyuszi" 1925. július 2-i leveléből tudjuk, hogy Tóth Béla Szegedről való távozását követően, június 19-én volt diákja, költőnk kereste őt az egyetemen: „József A. jún. 19-én volt nálam, szerette volna tudni a maga címét." Ennek az információnak a birtokában valószínűsíthető, hogy „Nyuszi" ekkor Tóth Béláról is kifaggatta a költőt. Korábbi, június 24-i levelében ugyanis arról tudósította Tóthot, hogy: „Érdeklődtem egy férfi hallgatójától az itteni tanári működésére vonatkozólag. 0 a többiek nevében (egy pár kivételével) is nyilatkozott, hogy »nagyon jó tanár, jó előadó dacára annak, hogy nem szónokol és előadása nagyon leköti a figyelmet«." Ez a férfihallgató, akinek véleményét a tisztviselőnő megörökítette, minden bizonnyal a 19-én belátogató József Attila volt. (A nyári szünetben nem sok hallgató tolonghatott ugyanis a dékáni hivatalban, francia szakos /ér/ihallgató pedig rajta kívül eleve nem sok volt.) 6 A szegedi egyetemről való távozással Tóth Béla életének egy nehéz, egzisztenciális bizonytalansággal teli, ám tanulással és álláslehetőségek keresésével töltött szakasza kezdődött el. Ez az 1925-től kb. 1930-ig tartó pályaszakasz, mint utólag kiderült, sorsfordító lett számára. Egy klasszikus bölcsészpálya gyakorlatias jellegű gazdasági, politikai és adminisztrációs kvalitásokat kívánó munkakörbe váltott át. Szegeden még egy berlini ösztöndíj-lehetőséggel próbálkozott, a berlini Collegium Hungaricumba akarta fölvétetni magát. Jelentkezett is Gragger Róbertnél, aki — legalábbis egy ideig — biztatta. „A berlini Collegium Hungaricumba való felvételét — írta neki Gragger 1925. június 5-én — szíves örömest támogatom, csupán arra kérném, hogy legyen szíves jövő esztendőre szóló munkaprogramját részletezni, illetőleg azt a témát pontosan kijelölni, amelynek megírására itten kötelezi magát. [...] Egyúttal kérném szíveskedjék életrajzát is megküldeni nekem, valamint egy folyamodványt a Vallás és Közoktatásügyi miniszter úrhoz felvételét illetőleg." E felszólításra június 16-án Tóth levélben válaszolt Graggernek, munkatervét Gragger már június 20-án nyugtázta, s azt „szimpatikusának találta. A Berlini Magyar Tudományos Intézet igazgatója ekkor szakmai segítségét is kilátásba helyezte. Ez a lehetőség azonban végül valami miatt meghiúsult. A nyarat Tóth Béla Párizsban töltötte. Mit csinált 1925 őszén? Nem tudjuk; talán ekkor volt az a rövidke kisvárdai gimnáziumi tanári intermezzo, amelyről fiától tudunk. 1925 végén, mint Virányi Elemér december 14-i levelezőlapjának címzéséből kiderül, mindenesetre a Pest megyei Sződön tartózkodott. Innen azonban már karácsony táján elköltözött, Kanyó Béla december 29-i levelének egyik utalásából következtetve, újságírás-