A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

MEDGYESI Konstantin: A makói Pfeiffer-affér. Közéleti botránysorozat a koalíciós évek Makóján

polgármestert arról, miszerint nem térnek vissza a képviselőtestületbe a kisgazda városatyák. (Figyelemre méltó maga az indokolás is: „Nyilvánvaló volt, hogy nem is annyira csupán a kommunista, hanem az úgynevezett Baloldali Blokk képviselő tagjai olyan magatartást tanúsítottak velünk szemben a [képviselőtestületi — MK.] gyűléseken, amely eleve kizárta az együttműködhetés lehetőségét. Akármilyen ésszerű, vagy a város és a lakosság érdekeit szem előtt tartó javaslattal jöttünk, azt pusztán csak azért, mert mi hoztuk, elvetették. Az ő részükről hozott javaslatokkal szemben a mi tárgyilagos kritikánkat legtöbbször semmibe sem vették, de mindenesetre sohasem méltányolták, sőt gúnyos hangon kiabálták a nyílt gyűlésen, hogy a többség úgyis megszavazza. Érthető ennek folytán, tekinti ve, hogy a képviselőtestület mostani összetétele semmi módon nem képviseli a lakosság tényleges és valóságos érzelmeit és pártállását, vagyis egyszóval a lakosság többségét képviselő párt intézményesen kisebbségre van szorítva, ahol a többségben lévők nem értelmezik a demokráciát valóban azon az eszmei alapon, hogy a többség tartozna a kisebbség jogos és ésszerű véleményét is tiszteletben tartani és mivel ez még máig is így van, az egyik ok ez, amiért továbbra is távol maradunk a gyűlésekről."

119

) A kisgazda választ követően a kommunisták felülvizsgálták korábbi határozatukat, most már úgy vélték, szükséges a sajtóbéli fellépés is. Kiss Imre polgármester október 20-án nyilatkozott a Makói Népújságnak, melyben kifejtette: „Sajnálom, és nem értem a kisgazdapárt érzékenységét. Nem tudom elhinni, hogy a kisgazdapártban ennyire félreértelmeznék a demokratikus közéletet és ne lennének tisztában azzal, hogy egy olyan testületben, ahol különböző pártok képviselői ülnek együtt, elő ne fordulnának olyan események bírálatok és hasonlók, amelyek természetszerűen ellentétesek egyik vagy másik párt felfogásával. Előfordulható nak a jövőben is, hogy egyes pártok indítványait vagy felszólalásait ellenszenvvel fogadják. De minden közéleti szereplőnek bírni kell annyi önkritikával, hogy az ilyen természetű bírálatot elviselje."

120 A Makói Népújság

121 is besegített a kommunista álláspont népszerűsítésében. A kisgazdák magatartására utalva jegyezte meg az újság munkatársa: „Mi is hisszük, hogy a haragszomrád problémáit megoldják és nem játsszák tovább egy város közösségének és gondjainak, bajainak rovására."

122 A sajtókampány folytatódott. Novemberben a Makói Népújság ismét visszatért a témára. Ennek részeként a szerkesztőség a következő kérdéseket tette fel a kisgazdák felé: „Nem akarják tudomásul venni a baloldali munkásság és parasztság létjogosultságát a politikai életben? Vajon sérelemnek tekinthető-e, hogy ezek is megmondják véleményüket? Ez a tény kizárja az együttműködést?"

123 A kisgazdák a megtörési kísérletek ellenére továbbra is kitartottak elhatározásuk mellett. Nem tértek vissza a képviselőtestületbe. Elszántságuk mögött valószí119 Makói Népújság, 1946. november 17. 3. p. 120 Makói Népújság, 1946. október 20. 3. p. 121 Makói Népújság ekkor már nem egyedüli lapja a városnak, ugyanis szeptember folyamán megjelent a kisgazdák újságja, a Délvidéki Független Hírlap és a szociáldemokraták orgánuma, a Makó és Vidéke. 122 Makói Népújság, 1946. október 20. 3. p. 123 Makói Népújság, 1946. november 17. 3. p.