A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

MEDGYESI Konstantin: A makói Pfeiffer-affér. Közéleti botránysorozat a koalíciós évek Makóján

Kiss Imre kommunista párti polgármester „erős bírálatot" kapott Apróéktól amiatt, hogy miért nem hagyta ott az eseményt, „amikor a szónok a kommunista pártot olyan szigorúan elítélte és rágalmazta a beszédében."

104 Kiss Imre részben azzal védekezett, hogy tüntető távozásával nem akarta megsérteni a mellette helyet foglaló özvegy Bajcsy Zsilinszky Endrénét. („Nagy tiszteletlenségnek tartottam volna, hogy szó nélkül ott hagyjam őket."

105

) Ez a fajta érvelés a legkevésbé sem hatott a pártközpont embereire. Szintén hatástalan maradt a polgármester másik megjegyzése: „Folyamatban volt az a párt által is szorgalmazott feladatom, hogy a városi képviselőtestületből tüntetően kivonuló kisgazdapárti képviselőket meggyőzzem, hogy térjenek vissza és vegyenek részt továbbra is a nagyon fontos városi ügyek intézésében."

106 Vagyis Kiss Imre taktikai szempontból sem látta jónak egy újabb front megnyitását azzal, hogy tiltakozása jeléül elhagyja a gyűlést. „Persze, az akkori hangulatban egyik magyarázatomat sem fogadták el kellő megértéssel"

107 — írja visszaemlékezésben Piros és Apró reakciójáról a polgármester. Kiss Imre „bűne" kompenzálásaként a kisgazda rendezvényt követő héten a Makói Népújság címlapján megjelent publicisztikájában ostorozta Pfeiffer Zoltánt. Azt nyilván nem bírálhatta, amit Pfeiffer mondott a szónoklatában, hiszen a polgármester ott ült az első sorban és csendben hallgatta az elhangzottakat — emiatt kapta a pártbírálatot. így ügyes húzással azért kritizálta az államtitkárt amiről nem beszélt. „Valamiről elfelejtett szólni Pfeiffer államtitkár úr a legutóbbi kisgazda nagygyűlésen. Ez a valami a beszolgáltatás. Az a beszolgáltatás, amely végeredményben a stabilizációs alapja és elengedhetetlen létfeltétele a közellátásnak. Azok a kisemberek és kétkezi dolgozók, akik az elmúlt inflációs világban, a szertemálló fizetésből élő tisztviselőkkel egyetemben, belefulladtak a bankjegytömegek áradatába és nem jutottak semmihez, akik az éhségtől szédelegve, rongyos ruhában és cipőben végezték munkájukat a magyar közösségért, ezek a névtelen hősök szerettek volna valamit hallani az államtitkár úrtól a beszolgáltatással kapcsolatosan"

108 — igyekezett fogást keresni Pfeiferen Kiss Imre. A sikeres Pfeiffer-gyűlés „ellensúlyozására"

109 a makói kommunisták egy másik nagyszabású rendezvénnyel igyekeztek válaszolni. Augusztus 20-ra hívták össze híveiket. A szónok: Pfeiffer régi kritikusa, Révai József, a Magyar Kommunista Párt legfőbb ideológusa. Az MKP augusztus 13-ai Csanád megyei pártbizottsági ülésén részletesen meghatározták a feladatokat. Döntést hoztak arról, hogy 5000 röpcédulát szórnak szét, 7 kocsi járja majd a környező településeket a gyűlést megelőző napokban („községenként 3-5 elvtárs fog kimenni Makóról háziagitálni."

110

) Mozgósították a megyei R gárdát is. „Mindenképpen azon leszünk, hogy a FgKFPP

111 11-i gyűlésénél népesebb és impozánsabb gyűlést rendezzünk"

112 — áll a megyei pártbizottsági ülés jegyzőkönyvében. 104 KISS Imre: i. m. 232. p. 105 KISS Imre: i. m. 233. p. 106 Uo. 107 Uo. 108 Makói Népújság, 1946. augusztus 18. 1. p. 109 Az „ellensúlyozás" megfogalmazás Kiss Imrétől származik. (KISS Imre: i. m. 233. p.) 110 CSML MSZMP CSMBA 26. f. 3. őe. 111 Az FKGP hosszabb megnevezése: Független Kisgazda- Földműves- és Polgári Párt (FgKFrP)