A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

MEDGYESI Konstantin: A makói Pfeiffer-affér. Közéleti botránysorozat a koalíciós évek Makóján

A gyűlés ezúttal rendben zajlott. (Az MKP makói vezetősége augusztus 4-ei ülésén „mindenféle provokációt" megtiltott, sőt arról rendelkezett, hogy „a kommunisták ne menjenek"

89 el a rendezvényre. Azok a párttagok, akik ezzel ellentétesen cselekszenek, pártfegyelmire számíthatnak, szólt a verdikt.

90

) Csak egy kisebbfajta incidens történt, amiről a tömeg

91 nem is értesült. Az eseményt biztosító ügyeletes rendőrtiszt tanácsokat próbált „adni, hogy hogyan beszéljenek és hogyan ne beszéljenek"

92 a szónokok. Pfeiffer azonban felszólította a rendőrt, ezzel „ne törődjék."

93 Hogy a várost erősen foglalkoztatta a gyűlés ügye, az is bizonyítja, újabb pletykák keltek szárnyra. Híresztelések terjedtek el arra vonatkozóan, hogy a kommunisták ismét botrányt kívánnak kelteni. A köznyelv szerint a délelőtti pártgyűlésen döntöttek arról, mégis csak megzavarják az összejövetelt. Ennek nem volt valós alapja, de arra alkalmasnak bizonyult, hogy a nép körében fokozott izgalmat váltson ki, tovább növelve a gyűlés iránt érdeklődést. A megismételt gyűlésre a kisgazdák meghívták a város polgármesterét Kiss Imrét. Milyen okok vezérelhették az FKGP makói irányítóit e lépésükkel? Pusztán az udvariasság vagy lehetett benne akár egy kis provokatív szándék is? A polgármester mindenesetre elment a rendezvényre. Kiss Imre úgy vélte, e gesztusával segítheti visszacsábítani a képviselőtestületbe a kisgazdapárti városatyákat. Az eseményen szerzett benyomásairól visszaemlékezéseiben is szólt: „Pfeiffer Zoltán hasonlóan ocsmány hangon beszélt, mint az előző megzavart gyűlésen, de ebben mostmár senki sem zavarta meg."

94 Cseperegi prelátus naplójában természetesen egészen más megközelítéssel elemezte a Pfeiffer-beszédet. („Okosan és ügyesen vágta a kommunistákat, múltkori példátlan viselkedésüket."

95

) A Makói Népújság tudósítója a következőképpen írt a szónok által elmondot> takról: Pfeiffer Zoltán „köszönetet mondott a párt vezetőségének és tagjainak, hogy három hét után ismét eljöttek a gyűlésre, majd hosszabb ideig beszélt arról, hogy miért van szükség a nagygyűlésekre. Beszédének e részét a munkáspártok elleni éles, gúnyos kritika jellemezte, mivel a három hét előtti gyűlés megzavarását a Magyar Kommunista Párt makói szervezte előre megfontolt szándékának tulajdonította. ... Részletesen beszélt ezután a magyar demokrácia eredményeiről, hangoztatta, hogy ezekben a Kisgazdapárt segítsége is ott van. A közeli békekötésről kijelentette, hogy nagyon aggódik a felvidéki magyarság sorsa iránt. Követelte a nemzeti kisebbségek számára a félelem nélküli életet. A magyar hadifoglyokkal kapcsolatban kiemelte a Szovjetunió nagy jóakaratát. Biztosította a hallgatóságot, 89 CSML MSZMP CSMBA 27. f. 4. őe. 90 Erről a helyi napilap közölt információkat. [Makói Népújság, 1946. augusztus 13. 3. p.) 91 A Kis Újság, (1946. augusztus 18. 3. p.) azt írta, hogy „tizenkétezer ember" vett részt az eseményen, Kiss Imre polgármester visszaemlékezésében úgy fogalmazott, hogy a gyűlésen „több mint kétezren jelentek meg." (KISS Imre: i. m. 233. p.) Apró Antalnak az MKP KV számára készített jelentésében a következő tájékoztatást adta a tömeg nagyságáról: „becslésem szerint több, mint hatezer ember volt." (PIL 274. f. 16. cs. 152. őe.) 92 Kis Újság, 1946. augusztus 18. 3. p. 93 Uo. 94 KISS Imre: i. m. 233. p. 95 Csepregi-napló, 1946. augusztus 11.