A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

SIPOS József: A pártok és a földreform előkészítése 1918 őszén

hogy nincs megfelelő iga, eke és egyéb szerszám." A középbirtokok fenntartását szükségessé teszi a többtermelés: példáknak a magnemesítést, az állattenyésztést, lótenyésztést, a szeszgyártást, cukorgyártást, keményítőipart és a városok tejellátását hozta fel. Az állami megváltás céljaira a következő sorrendet ajánlotta: elsőnek az egyházi és alapítványi, aztán a községi, majd az állami birtokokat. Kivéve a mezőhegyesi, a kisbéri és a bábolnai ménes birtokokat. 1000 kat. holdon felül elfogadhatónak tartotta az 50%-ig terjedő vagyonadóalapot úgy, hogy egy-egy községben a közép-és nagybirtok annak határának 30%-ánál nagyobb területet ne foglalhasson el. Ahol a rokkantak, hadiözvegyek vagy felnőtt gyermekeik annyi földet igényelnek — mondotta — „még az 1000 holdon aluli birtokokat is igénybe vehetőnek tartom." Szerinte elsősorban azok igényelhessenek földet, akiknek nincs, esetleg a törpebirtokosok. Az igénylők sorrendje pedig a következő legyen: a rokkantak, a hadiözvegyek, ha van olyan fiuk, aki a földet megművelni tudja, aztán pedig, akik legalább egyévi frontszolgálaton voltak, fogságot is beleszámítva. Rubinek javaslatai látszatra nagy engedményeket tartalmaztak, lényege azonban a középbirtokok megvédése volt, mert az igényjogosultak számát minél alacsonyabbra kívánta leszorítani. Ezért e javaslatot egy újkonzervatív-agrárius földreform koncepciónak tekintjük. Azért érdemel figyelmet, mert e javaslatok majd bekerülnek a december elején létrehozott Földmívespárt programjába és az 1920-as években végrehajtott földreform során lényegében ezek valósultak meg. Ezzel a véleménnyel szállt vitába Csizmadia Sándor. Szerinte „minden polgárnak joga van a földhöz, aki arra igényt tart." Helytelenítette, hogy a földreformból kirekesszék azokat, aki részt vettek a paraszt- és katonalázadásokban. Vitába szállt Szabó István kommunizmus értelmezésével is. A földbirtokosok aggodalmaira, hogy egy széleskörű földreform esetén nem lesz, aki dolgozzon a földjeiken, azt mondta: nekünk „ahhoz semmi közünk." A Búza Barna által kidolgozott tervezetet nem tartotta jónak. Szerinte ugyanis a földreformnak biztosítania kell, hogy a parasztság politikailag ne váljon „konzervatívvá, sőt reakcióssá, ellenkezőleg, politikai törekvései mindig a haladást szolgálják." Ezért szerinte a „földet igenis ki kell osztani.

3

' De „a földet nem kell tulajdonjogilag szétdarabolni." Sőt! „Minél több föld kerüljön köztulajdonba," — mondotta — mert így — a több termelés érdekében — alkalmazni lehetne a technika legfejlettebb eszközeit. „Ez nem zárja ki, hogy esetleg kisüzemek is létesüljenek." Ebben lehetne megegyezni! Mert „ vannak kisüzemekért lelkesedők és vannak nagyüzemekért lelkesedők: mind a két dolgot meg lehetne csinálni. "

1& Csizmadia felszólalását azért érdemes idézni, mert az e témával foglalkozó szakirodalom azt sohasem tette.

17 A Magyarország története 8. kötete viszont mégis azt írta, hogy Csizmadia „a földosztást a köztulajdon és a szövetkezeti gazdálkodás erősítésével" kívánta egybekötni.

18 Mint látjuk, ez azonban csak féligazság. Csizmadia — Szabó Istvánnak válaszolva — már ekkor sem zárta ki a kompromisszumos megegyezést. 16 Uo. 17 MÉSZÁROS, i. m. 47. p. 18 Magyarország története. 8. Kötet. 137. p.