A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

RESCH Béla – MARJANUCZ László: A magyar tudomány mecénása. Marczibányi István élete

dőt a környéken lévő telkekkel együtt. Az ingatlanokat állandó alapítványul hagyta az Irgalmas Rendnek betegek ápolására és a zárda fönntartására. Az Irgalmas Barátok fölépítették ott Buda első kórházát 24 ággyal. De Marczibányi tetemes summát áldozott azért, hogy a kórház mellett fölépüljön egy kolostor is. A Rózsadomb lábánál elterülő hatalmas rétet az ifjúság számára „játszás és tornászás" céljára szerezte meg. A közművelődést előmozdító áldásos cselekedeteinek sorába tartozott, hogy Léván gimnáziumot alapított, Csanád, Nyitra, Szerem, Torontál és Trencsén vármegyében a szegények gyámolítására és iskolák építésére tetemes összegeket rendelt. Emberbaráti cselekedeteiért I. Ferenc 1806-ban valóságos belső titkos tanácsosi címet adományozott Marczibányi Istvánnak.

22 E szerteágazó jótékonysági és közhasznú tevékenység méltán érdemelte meg a legrangosabb uralkodói kitüntetést. Az utókor azonban Marczibányi Istvánt főként nemzeti kultúránk mecénásaként ismeri. Nevét főleg az általa tett kulturális alapítványok tartották fenn. Ha közjóléti ténykedésének rugója benső emberszeretete volt, úri mecénáskodásában nemzeti elkötelezettsége adta a fő indítékot. A magyar tudomány neki köszönheti több nyelvi és irodalmi törekvést támogató alapítvány létrehozását, a Magyar Tudós Társaság eszméje melletti kitartást. Az 1790-91-i nemesi mozgalom célul tűzte ki a magyar nyelv ápolását és használatát szélesebb társadalmi-politikai körökben. A hazai közélet jeles képviselői — köztük Marczibányi István — elérték, hogy törvény tette rendkívüli oktatási tárggyá a magyar nyelvet az ország összes fő- és középiskoláiban. Mint birtokos nemes kihasználta a napóleoni harcok serkentette gabonakonjunktúrát, ami tetemes jövedelemhez juttatta. A francia háborúk a mezőgazdasági termelésben viszonylagos pénzbőséget teremtettek. Egy időre a nemesi családoknak lehetőségük adódott komolyabb befektetésekre, illetve a polgári életforma megteremtésére. Utóbbi sajátossága lett, hogy a lassacskán piacra termelő irodalmi, zenei és színházi kultúrának ők lettek a fő fogyasztói, illetve támogatói. A polgárosodó nemesség életviteléhez tartozott, hogy lehetőségeihez mérten áldozott kultúrára és művészetre. Marczibányi István is közéjük tartozott, mert a korszellemnek megfelelően jelentékeny összegeket adományozott tudományos, vallási, szociális és hazafias intézmények támogatására. Kevesen tudják, hogy az elsők között vetette föl egy Magyar Tudós Társaság létesítésének gondolatát. Létrejöttekor az MTA is a Magyar Tudós Társaság nevet viselte. A „Társaság" kifejezés a reformkorban alkalmas volt a kezdeményezés nemzeti és társadalmi jellegét hangsúlyozni. Mindkettő a szűk rendi keretekkel szemben a nemzeti összetartozás fontosságát emelte ki. Ezen kívül utalt a fölállítandó testület tevékenységének alapelvére: az autonómiára. Azaz a tudomány kérdésében csak a Tudós Társaság tagjai voltak az illetékesek, a hatalom képviselői nem szólhattak bele. Ezért nem kerülhetett az adakozással létrehozott köztestület a hatalom ellenőrzése alá. Nem csorbulhatott társadalmi szerepvállalásának lényege: az önálló, független működés. E célra 50 000 Ftrot kívánt adni - 1825-ben ugyan-e célra Széchenyi István 60 000 Ft-t áldozott —, azonban a kor viszonyai még nem tették lehetővé a tudós köztestület létrehozását. Ezért az összeget 1815. április 20-án kelt végrendeletében alapítvány22 Tudományos Gyűjtemény, 1818. VII. 113.