A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 7. (Szeged, 2004)

PÁL József: A szegedi zsidóság 1918 előtti gazdasági és társadalmi szerepe, a hitközösség és a zsidó egyletek szociálpolitikai tevékenysége

Az est — mint később megtudtuk — több mint 1500 K-t jövedelmezett. Az 1910. febr. 26-án tartott rendezvényen nem volt hangverseny csak bál, de mégis kiemelkedő volt. Először, mivel Szegedi Leány-Egylet címmel alkalmi lapot adtak ki a bálra. A rózsaszín papíron, Kállay Emil szerkesztésében megjelent lap színes, tarka összeállításban mutatta be a lányok életét és az egylet tevékenységét. A lapban ilyen rovatok voltak, mint: A mi ellenségeink. Mikor megyünk férjhez? Táncrovat. Regénycsarnok. Politikai hírek. Színház. Irodalom stb. Másrészt azért is kiemelkedő volt a bálok sorában, mivel ez volt a leányegylet első álarcosbálja. A lányok és a fiatalemberek éjfélkor vetették le ötletes álarcaikat.

248 Az 1910. dec. 17-i rendezvényen ismét elmaradt a koncert, és csak bál volt, de az annál fényesebben sikerült. Parasztbált rendeztek. Magyaros motívumokkal díszítették a Tisza Szálló nagytermét, melyben egy csárdát rendeztek be. A báli tudósító szerint ilyen fényes, vidám és sikerült nem volt a leányegylet bálja. A különböző nemzetek parasztlányainak öltözött szegedi úrilányok szenzációs látványt nyújtottak. Kiemelkedő jelmezek a következők voltak: Sándor Erzsi magyar parasztlány, Hoffer Stefi tót parasztlány, Krausz Irma szerb parasztlány, Fodor Ella spanyol cigány, Fodor Ida kalotaszegi magyar, Arany Károlyné angol, Scheiber Ilonka és Reich Erzsike holland, Heves Irén skót, Kertész Margit olasz, Grünfeld Maca bolgár stb. A bál előtt vásárral egybekötött babakiállítás volt. (Erről majd később lesz szó.)

249 Az 1912. jan. 20-i rendezvényen ismét összekapcsolták a bált hangversennyel. A hangverseny sztárvendége dr. Hajdú Marcelné, a Budapesti Operaház énekese volt, aki nemrég a Szép Heléna főszerepében a bécsi közönséget is meghódította. Rajta kívül még Dalnoki Piroska hegedűművész érkezett Budapestről. A megszokott zongorakísérő, Dienzl Oszkár volt, aki emellett még saját szerzeményeiből is játszott. A siker óriási volt. A Tisza Szálló nagyterme zsúfolásig tömve volt. Megjelentek a város zsidó és nem zsidó előkelőségei is. A báli tudósító névsorából csak néhány nevet ragadunk ki: dr. Lázár Györgyné, dr. Somogyi Szilveszterné, Sz. Szigeti Vilmosné, König Péterné, dr. Rósa Izsóné, özv. Holtzer Jakabné, dr. Lőw Immánuelné, Kiss Dávidné, dr. Biedl Samuné, Landesberg Jenőné. A Szegedi Napló báli tudósítója most is superlativusi jelzőket használt, a leányegyletnek a jótékonyságot a művészetekkel összekapcsoló tevékenységére: „Megkapó, szívet érintő az a gyöngédség, ahogyan a leányegylet teljesíti a legszebb emberi cselekedetet: a jótékonyságot. Szerényen, csöndben, minden hivalkodás nélkül végzi feladatát, nem köti a hír szárnyára, hogy mit ad, kiknek ad, de ad, amit az Isten adott. Es ha a közönségnek a jótékonyság iránt fogékony szívére apellál, mindig nyújt cserébe valami szépet, valami művészit, egyszóval összekapcsolja a jótékonyságot a művészettel." 247 Sz.N. 1910. jan. 5. 248 Sz.N. 1910. febr. 26, márc. 1. 249 Sz.N. 1910. nov. 29, dec. 6, 18.