A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

SALIGA Irén: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve repertóriuma (1956-1991/92-1)

A MÓRA FERENC MÚZEUM ÉVKÖNYVE REPERTÓRIUMA 1956-1991/92-1 SALIGA IRÉN A Repertórium a Móra Ferenc Múzeum Évkönyve című kiadványsorozat 1956- 1992-1 között megjelent köteteit tartalmazza. E kötetek — az országos gyakorlattal egyezően — egyaránt tartalmazzák a régészet-, a néprajz-, a történet, az irodalomtörténet-, a művészettörténet- és a természettudomány témakörét Később „közel 40 esztendő múltán beláttuk, hogy a korszerűsödő múzeum kinőtte tudományos közleményeinek eddigi kereteit. Terjedelemben, tartalomban, technikában és eladhatóságban is ... Úgy döntöttünk tehát, hogy évkönyvünket öt szekcióra bontjuk" — olvasható az 1995-ben megjelent új szerkezetű múzeumi kiadvány, a Studia Archaeologica 1. kötete előszavában. így hát e sorozat a jelzett időpontig egy egységes szerkezet utolsó darabját jelenti, ezt követően már a főbb tudományágak önálló kötetei jelennek meg. A korábbi szerkezetben a perelt kötetek általában egy-egy önálló, egy szerző által írt monografikus munkát jelentettek. Ezek közül nem jelentek meg: 1986/2., 1987/2., 1988/2., 1989/2-es kötetek). A repertórium összeállításával a keresést, a jobb eligazodást, a kutatást kívántuk megkönnyíteni. Szerkezete a következő: 1. szakrendi rész, 2. tárgymutató, 3. szerzői névmutató. Az első, analitikus szakrendi rész, a cikkeket, egy általunk kialakított szakrendbe hozza, amelyen belül az írásokat a szerzők abc-rendjében, az egyes szerzők munkáit pedig időrendben közli. Mivel a repertórium a tudományok igen széles körét csoportosítja — a régészettől az irodalomtörténetig s a természettudományokig —, a fölvett címanyag pedig viszonylag kicsi, rendszerünk szükségképpen csak nagyoló. Csak a főbb tudományterületeket választja szét, s nem törekszik bonyolult alrendszerek kialakítására. Ezt tehetjük is, hiszen az anyag részletes, tartalmi föltárása úgysem a szakrendi, hanem a legkülönfélébb igények kielégítésére alkalmas tárgymutató feladata. (Gondok azonban még így is akadtak: pl. egyes tanulmányok több szakba is tartozhatnának — így említhetjük Szovák Kornél munkáját (A fehérló monda kérdéséhez), mely a régészethez, a történettudományhoz és az irodalomtudományhoz is kerülhetne, vagy Veszprémi László tanulmányát (A magyar honfoglalás útiránya és középkori elbeszélő forrásaink) szintén a történettudomány, vagy irodalomtudomány körébe való). A második, a tárgymutató a tárgyszavak fűzérét és azok variációit hozza. A tárgyszavak ki-alakításánál általában ragaszkodtunk a szerzők által megfogal-