A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

GLÜCK Jenő: Az aradi 1848/49-es gyűjtemény és a 13 vértanú emlékezete

1918 óta, hogy megjelent egy kormányképviselő és Arad polgármestere. Másnap a minorita plébánia templomban a hagyományos misét celebrálták. Mácsán megkoszorúzták Damjanich és Lahner sírját. Borosjenőben a római katolikus templomban gyászmisét tartottak, majd megkoszorúzták a kriptában Leiningen sírját. Nem feledkeztek meg Bulcson Gáli tábornokról sem.

76 A következő években hasonló körülmények között rendezték meg az emlékezéseket. Az 1948 október 6-diki ünnepségen a szónok kiemelte: „Ez az ünnep nemcsak a magyarság ünnepe, hanem minden népeké, akik Petőfi világszabadság gondolatát megértették és minden népé, akiknek felszabadulásáért az aradi 13 életét áldozta".

77 A centenárium alkalmával 1949 október 6-án az Aradon rendezett megemlékezésen résztvett a magyar és a román kormány magasszintű küldöttsége is.

78 Az 1950-es években szélesebb alapokon nyugvó kezdeményezések indultak Aradon, a 48-as hagyományok ápolása, illetve helyreállítása érdekében. Ezek között szerepel a múzeum gyűjteményének széleskörű bemutatása modernebb körülmények között. Terv született a Szabadság-szobor visszaállítására, a Vesztőhely parkosítására és a vértanúk hamvainak méltó elhelyezésére. Elsőként 1954 augusztus 23-án ünnepélyes keretek között megnyílt az újjárendezett 1948-49-es múzeum, amelyben jelentős teret biztosítottak a 13 vértanú emlékének.

79 A következő évben került sor a Szabadság-szobor ügyére. Arad tartomány vezetősége helyt adott a megfelelő előterjesztésnek és 7902/1955 sz. határozatával a visszaállítás mellett döntött, az eredeti helyére. A Művelődési Minisztérium is jóváhagyta a határozatot a 25252/1955 számú leiratával, a központi állami építészeti bizottság pedig 3820/1955 sz. intézkedésével támogatta. Megjegyzendő, hogy az aradi határozat indokolásában szerepelt az a gesztus, amelynek keretében Chisináuban helyreállították Stefan eel Mare emlékművét. Cornel Soriteu és Varjassy Lajos építészek elkészítették a megfelelő terveket a Szabadság-szobornak eredeti helyére történő visszaállítására. A munkák megkezdése megkésve 1956 koraőszén indult meg. A közbejött magyarországi események hatására szünet állt be és csupán a nyugodtabb légkör nyomán indult újra. Ugyanabban ez időszakban kezdték meg a Vesztőhely parkosítását. Elsősorban fákat ültettek, amelyek körbevették az emlékművet és szegélyeztek egy odavezető szélesebb utat.

80 76 Jövő 1945 X 9, 10, 12, Patriotul 1945 X 7, Gaál László tábornok, a temesvári csata után a bulcsi Fichtig kastélyba menekült. Felfedezése küszöbén öngyilkos lett 1850 II 26. Sírján 1882-ben emlékművet emeltek. 77 Jövő 1948 X 8. 78 PINTÉR, 143-145. 79 FLACÁRA Rosie 1954 VIII 25. 80 Előre 1956 X 2, 19. Állítólag 1949-ben a magyar kormány részéről történtek lépések a Szabadság-szobor visszaállítására, amelyet 1950-ben szintén sikertelenül ismételtek, 1. MÍRCEA Dogaru: „Adevärul despre Hungária monumentul intolerantei si vrajbei milenare. " Arad 2002, 32-33. Egyébként a szerző összefoglalja és kiegészíti a 13 vértanúval és a Szabadság-szoborral kapcsolatos történelmietlen véleményeket rasszista és soviniszta hangvétellel.