A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

PÁL József: Szegedi izraelita jótékony nőegylet szociálpolitikai tevékenysége 1835-1918-ig

SZEGEDI IZRAELITA JÓTÉKONY NŐEGYLET SZOCIÁPOLITIKAI TEVÉKENYSÉGE 1835-1918-IG PÁL JÓZSEF AZ EGYLET LÉTREJÖTTE ÉS SZERVEZETI FÖLÉPÍTÉSE A 19. sz. második évtizedének végén, a napóleoni háborúk befejezését követő nyomor enyhítésére jöttek létre Pesten az első magyarországi nőegyletek. Néhány pesti zsidó nő is kísérletet tett ilyen egylet alakítására (Weiber-Chevra), de ez nem sokáig létezett. A szegedi Pollák Simonne Katalin („nagy Kati"), a pesti vásáron járva, hallott az egyletről, és megtetszettek neki a célkitűzések. Hazatérve, baráti és ismeretségi köréből néhány hölgyet meggyőzött arról, hogy hetente két garast jótékony célra fizessenek. A pénz beszedését az indítványozó napa (anyósa) Pollák Salamonné (Gitl) vállalta, de az adakozók hetenkénti fölkeresése és a pénz begyűjtése rövidesen meghaladta erejét. A feladat végzését unokájára, Kohen Abrahámnéra (szül. Pollák Johanna) bízta, aki a hetente adakozó hölgyeket összehívta, és 1835. febr. 27-én megalakította az első szervezett zsidó nőegyletét Magyarországon. A Szegedi Izraelita Jótékony Nőegylet megalakításában 49 hölgy vett részt. (Lásd: Lőw Immánuel és Kulinyi Zsigmond: A szegedi zsidók 1785-1885-ig. Szegedi Zsidó Hitközség kiadása. Szeged. 1885. 302-303. old.) Az egylet céljai Az egylet alapszabályait 1835-ben megalkotó Kohen Ábrahám (az alapító férje) a következő célokat fogalmazta meg: Szegény családok, özvegyek és árvák segélyezése. Szegény menyasszonyok és szegény gyermekágyasok gyámolítása. Virrasztás súlyos betegeknél és a halottak körül kegyes szolgálatokat végző női szolgák alkalmazása. (Ugyanott: 302. old.) A menyasszonyok gyámolítását 1871-ben határozatilag megszüntették, mivel a hitközség e célra létrehozta a Hachnószasz Kalloh alapot. Az alap azonban elégtelennek bizonyult, így a nőegylet, később is szavazott meg ilyen segélyt. (Ugyanott: 306. old.) Sőt a nőegylet 1890. nov. 28-i közgyűlésén Milkó Jakabné javaslatot tett a szegény leányok kiházasítását szolgáló alap létrehozására is. Ennek megvalósítását úgy képzelte el, hogy az alap tagjai házi perselyt tesznek ki, és abba hetenként legalább két krajcárt dobnak. (Szegedi Napló — a továbbiakban Sz.N. 1890. nov. 30.) A terv megvalósításáról nincsenek adataink.