A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

KOMOLY Pál – MIKLÓS Péter: Oltványi Pál végrendelete

dr.-nak jelenlétében. Több óráig tartott, míg Schulek Theofil járásbíró az öregbetűs könyvterjedelmű végrendeletet fölolvasta a járásbíróság tárgyalási teremében, ahol a hallgatóság padjaiban a néhai prépost elhalt testvéreinek leszármazottjai, túlnyomóan szegénysorsú családok tagjai ültek szívszorongva, hogy nem feledkezett-e el róluk a végrendelkező. Mikor a járásbíró megállapította, hogy a hagyaték körülbelül 470 000 korona, a reménység pírja ült ki az arcokra. E pillanatban a boldogult prépost legszegényebb rokona is rózsásnak látta a jövőt és úgy érezte, hogy a pülanatban a boldog emberek kisszámú seregébe sorozódott. De a reménység eloszlott. Oltványi Pál az ő hivatását úgy fogta föl, hogy az egyháztól kapott vagyont az egyháznak kell visszaadnia, vagy Istennek tetsző célokra kell fordítani, de önző célokat nem elégíthet ki vele. Tisztes rokonságnak csupán annyit hagyományozott, amennyit saját munkájával szerzett. Egyéb vagyonát egyházi és felebaráti célokra hagyományozta, 40-50 000 korona értéket kivéve. Mintegy 260 000 koronát az Alsóvároson építendő Erzsébet kórház céljaira hagyományozott. A boldogult 85 esztendős korában saját kezével írta úgy a fő-, mint a pót végrendeletét. A két irat könywastagságú. A végrendeletet a következő tanuk írták alá: Bieber Miklós, Vagács Ödön, Raskó Sándor, Farkas Szilárd és Varga Sándor. Oltványi Pál, Faragó Ödön dr. tisztifőorvosnak, kivel ezen hagyományt megbeszélte, 100 koronát hagyományozott, de arra kéri végrendeletében hogy a szívét vágja ki és borszesszel töltött edényben helyezze el az alsóvárosi apáczazárda kertjében lévő Lourdesi Mária kápolnája alá. A már ott elhelyezett márvány táblára írja rá: „Oltványi Pál prépostnak holt szíve pihen most itt lent, Áldást kér ő ti-reátok az égben és ott lent. Született 1823. augusztus 1., meghalt 1909. január 15." Végrendeletében elmondja élete küzdelmeit ifjúságától aggságáig és kéri, hogy életrajzát, valamint tanügyi munkásságát és a szabadkőműves páhollyal folytatott küzdelmeit a szegedi sajtó ismertesse és azoknak is régen megbocsátott, kik ellene harcoltak. A néhai prépost nagy összegeket hagyományozott egyházi célokra. Háromezer darab könyvét a Somogyi-Könyvtárnak, műtárgyait a Városi Múzeumnak hagyta, a jeruzsálemi nunciaturának 1 000 koronát kíván küldeni a Szent sírnál mondott miséért. A Dugonics-Társasának, hagy 800, a városi szegényeknek 600 koronát, ösztöndíjakra hagy: gimnázium, szegedi tanítóképző és az árvaház növendékei részére összesen 4 500 koronát, a Tudományos Akadémiának 2 400 koronát, a Fehér-Kereszt Egyesület, Jótékony női egyesület, fogadalmi templom egyesület, süketek és vakok intézete részére 100-100 koronát. Elhalt testvérei: Ferenc, István, Antal és Vera gyermekei részére összesen 17 000 koronát hagyott, unokahúgának, ki aggságában imáival, gyermekei ragaszkodásával földerítette napjait, hagyományozta Szegfű utcai házát, 6 000 koronát, egy Szeged - csongrádi takarékpénztári részvényt és összes bútorzatát, egy értékes aranyórájával. A folyosón lévő zenélő óráját Oltványi Ottó közjegyző-helyettes örökli. Egy pótvégrendleletet is találtak, melyben rokonaira 3.000 koronát hagyományoz. Minden egyes rokonát arra inti, hogy a kath. egyházhoz haláláig ragaszkodjék.