A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

KOMOLY Pál – MIKLÓS Péter: Oltványi Pál végrendelete

zettük érte az illetéket, azonban midőn az létre jött, folyamodásomra a pénzügyminisztérium 1875. december 4-én 58325 szám alatti rendeletével a befizetett illetéket visszafizetni rendelte. Azért tehát a kivetés ellen lehet s kell is a pénzügyminisztériumhoz és kedvezőtlen végzés esetére a közigazgatási budapesti pénzügyi bírósághoz folyamodni, ha az adóhivatal illetéktelenül vetné ki az illetéket, mely majd a kórház javára (alap) a kamatokat is meg fogja szavazni, ha be kellene fizetni azt. j./ Ha végintézésem egyik-másik pontjában magyarázatra nézve homályos, vagy ha előre nem látott körülmények annak módosítását kívánnák meg, vagy hasznos és szükségesnek jeleznék ez ügyben a ftő. Csanádi egyházmegyei kormány a káptalanával együtt fog a végrehajtóim véleményének meghallgatása után dönteni, és ezt a fönnforgó körülményhez képest az állam kormányának is bejelenteni. Ha az nagyon lényeges volna, kijelentem, azt is, hogyha a hagyomány vagy alapítványos egyike pörrel támadná meg hagyatéki vagyonomat, elveszte azt és a kórház alapé lesz. XXIII. És ezzel bezárom a már úgy is hosszúra nyúlt végintézésemet, mindenesetre lesznek többen, kik csudálkozni fognak, hogy üy nagy vagyonnal rendelkezem, de ezek közül eddig egyetlen egy sem húzatott ki eredménnyel, de erősen a reményben, hogy főt. káptalan kezelése alatt azok nagyobb szerencsében részesülnek. Nem ezen forrásból, nem mint írt tán gúnyos élczelésből fölemlítettek bárkájából, hanem a jó Istennek kegyelme által támogatott józan gazdálkodás, önmegtagadás és körültekintő óvatosság, czélszerű, nem vakmerő pénzvágyi Combinátiók által szereztem és azt be, és bőveltem is, és ha néha jótékonysági czélokra is áldoztam abból, aztán jobban szaporodott mint fogyott, az történt nálam is, mint az 0 Szövetségi könyvekben fölemlített Sunemi özvegyasszonynak Elizeus próféta által megáldott olyan korsójával, melyből az, ha a szegényeknek adott is, korsója azért nem maradt üres soha. Hogy úgy életem folyamán, mint végintézetemben leginkább katholikus culturális célokra áldozom, erre az engem kisdedkoromtól fölnevelt nagybátyám Oltványi István Csanádi székesegyházi nagyprépost példája, és azon által többször hangoztatott 1869. február hó 2-án végintézésébe is beiktatott intelme indított „az egyházi férfiúknak a magyarországi zsinatok rendelete szerint is az egyház szolgálatában szerezett vagyonát, melyet a Canonok premium peccatorum néven neveznek, az egyház javára kell gyümölcsöztetni, és ezen áldozatára nem itt lent, hanem odafent kell a jutalmat várni". Én ugyan eddig is, és most végintézetemben is követtem jó tanácsát, de az általa írt elmének végszavaiban fölemlített jutalomra odafent már alig tarthatok számot azon ok miatt, mert azt már idelent megnyertem a Pápa 0 Szentsége és az Apostoli király kezéből sem az általam kért, hanem az állami és egyházi főnök részéről nékem kieszközlött és érdemeimet túlságos mérvben meg is jutalmazó kitüntetésekben. Ez volt annak is oka, hogy midőn 1893. évben intézetünk 80 éves jubiláris ünnepélyét tartotta, 1896. évben midőn jubiláris alapítványomat letettem és 1900. évben, midőn a 27 évig viselt igazgatói hivatalomról is leköszöntem, betegségem mellett más okok miatt is, a hírlapok ama jelzése folytán,