A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

KOMOLY Pál – MIKLÓS Péter: Oltványi Pál végrendelete

Végrendeletében másutt is említi Oltványi, hogy neve fölmerült a veszprémi püspöki szék betöltésekor. Évszám azonban nem szerepel a szövegben. A veszprémi főpapi szék kétszer volt vakanciában a dualizmus korában, amikor Oltványi Pál potencionálisan elnyerhette volna a püspöki méltóságot. 1875 szeptembere és 1877 májusa között, Ranolder János halála után, illetve 1887 júniusa és 1888 áprilisa között, Kovács Zsigmond elhunyta miatt. 1888-ban azonban báró Hornig Károly — későbbi bíboros — lett a veszprémi püspök.

15 Valószínűleg ekkor merült föl Oltványi püspöki kinevezése. (A kérdés további kutatást igényel.) Azt tudnunk kell, hogy a megüresedett főpapi székek betöltésekor meginduló lobbi hatására egy-egy méltóságra — akárcsak a jövedelmezőbb plébániák esetében is — öt-hat jelölt akadt, s mindegyik befolyásos támogatót tudhatott maga mögött. Nem kizárt, hogy maga Oltványi is szeretett volna főpapi címet magának. Egy ilyen nagy vagyonnal rendelkező, ismert, iskolaszervezőként elhíresült, kiváló kánonjogász pap esetében ez nem meglepő. Az viszont annál inkább érdekes, hogy nem kapott címzetes püspöki rangot sem. Holott ezt a méltóságot az uralkodó adományozta, Oltványi végrendeletéből pedig egyértelműen kitűnik királyhűsége. Az összevetés kedvéért két szegedi kortársa: Ivánkovits János rókusi lelkész (későbbi rozsnyói megyés püspök) Dulcigno címzetes püspöke (1895), Jászai Géza belvárosi apátplébános pedig Sebenico címzetes püspöke (1911) lett. Egyházpolitikai nézeteiről — miközben megemlíti, hogy terjedelmes emlékiratait megküldte a temesvári püspöki levéltárnak — így vall: „...Dessewffy Sándor főpásztori kormányzása alatt Ultra montán elveimen alapult ténykedésem miatt néha kellemetlen helyzetbe jutottam. Es keserű szövegű levelezésekre kényszerítettek engemet. Hála Istennek legyőztem mind ezeket türelemmel, és bocsánatadással lépek be síromba, mely már várakozik reám ott az alsóvárosi temető kápolna előtt" Az ultramontanizmus a 19. század közepén Németországból kiinduló univerzalista, centralista és tekintélyelvű ekkléziológiai irányzat, amely a pápa tekintélyének, egyházjogi hatalmának növelését tűzte ki célul. Ez gyakran szélsőséges konzervativizmussal, bigottsággal, hazafiasság-ellenességgel párosult.

16 A szegedi sajtó éppen hasonlók miatt támadta Oltványit, pl. az apácaiskolát germanizáló törekvésekkel vádolták. A végrendeletből kitűnik Oltványi Pál mély vallásossága — ami egy középpapsághoz tartozó klerikus esetében el is várható. A szenttiszteletben megnyilvánuló preferenciáiról is adatokat nyerünk. Nagyon tisztelte Szent Péter és Szent Pál apostolokat, valószínűleg patrónusainak tartotta őket, és június 29-én ünnepelte névnapját. Szűz Mária tisztelete is egyértelműen kimutatható, gyakran említi a Fájdalmas Szűz nevét végrendeletében is — ez összekapcsolható a szeplőtelen fogantatás dogmájának kimondása (1854) után új lendületet nyerő Mária-tisztelettel és az iskolanővérek patrocíniumával. Nem a szentkultuszhoz tartozik, de meg kell említenünk Ferenc Józsefnek (arcképe előtt szavaltak az iskolások) és 15 BALOGH Margit - GERGELY Jenő: Egyházak az újkori Magyarországon. 1790-1992. História Könyvtár - Kronológiák, adattárak 4. Budapest, 1996. 45. 16 Lásd bővebben: MÁTÉ-TÓTH András: A katolikus autonómia-mozgalom néhány teológiai aspektusa. In: Állam és egyház a polgári átalakulás korában Magyarországon. 1848-1918. METEM Könyvek 29. Szerk.: SARNYAI Csaba Máté. Budapest, 2001. 157-180.