A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

KOMOLY Pál – MIKLÓS Péter: Oltványi Pál végrendelete

vezető szövegben, mind a dokumentumközlésben számos belső ellentmondást, pontatlanságot, gépelési hibát találtunk. Ezért — Komoly Pál kutatási eredményeinek fölhasználásával — nagyobb terjedelmű, teljesebb Oltványi-életrajzot készítettünk, röviden kitekintve Oltványi István és Oltványi Gáspár működésére is. Tisztában vagyunk azonban azzal, hogy egy alapos, az Oltványi család történetét és annak klerikus tagjainak életét és munkásságát bemutató — alapkutatásokat igénylő — tanulmányt ez a néhány oldalas bevezető nem pótolhat. Ehhez a szegedi levéltárak (Csongrád Megyei Levéltár, Szeged-Csanádi Püspöki Levéltár), valamint a helyi kiadású sajtóanyag (Szegedi Napló, Szegedi Hírlap, egyházközségi periodikák stb.) áttanulmányozása szükséges. Az óriási terjedelmű, de szétszórtan található forrásbázis áttanulmányozása sok adatot szolgáltathat Szeged egyház-, iskola-, és művelődéstörténetéhez is. Oltványi Pál testvérei közül, halálakor senki sem élt. Ezért az örökösök a prépost testvéreinek gyermekei, azaz az ő unokaöccsei és unokahúgai voltak. Többségükben szegény földművesek, akik Alsóvároson (pl. Pálfy, Sárkány, Vaspálya utcában), vagy a szegedi kirajzású tanyavilágban (pl. Röszkén, Horgoson, Nagyszéksóson, Királyhalmon) éltek igen nehéz körülmények között. Számukra komoly segítséget jelentett az örökség. Oltványi azonban vagyonának csak töredékét (kevesebb mint 4%-át) hagyta családjára. A végrendelkező a sokgyermekes tanyai családoknak azt is kikötötte, hogy meg kell őrizniük a katolikus hitet. Oltványinak összesen öt testvére volt, de Gáspár öccse egyházi pályára lépett, így neki nem voltak leszármazottai. Az örökösök tehát István, Ferenc, Antal és Veron gyermekei, illetve néhány esetben unokái közül kerültek ki. Oltványi Pál áganként 4 000 koronát, azaz összesen 16 000 koronát hagyott testvérei leszármazottainak. Kivételt Oltványi Antal két különösen szegény gyermeke (Antal és Róza) esetében tett, akik fejenként plusz 500 koronát kaptak, a nekik járó részen túl. Nem is csoda tehát, hogy „Megcsalódott rokonság" címmel írt tudósítást a végrendelet kihirdetéséről a Szegedi Napló 1909. február 14-én. A „megcsalódottak" közül kivételt Oltványi unokahúga, Oltványi Veron és Szűcs József lánya, Nagy Istvánné Szűcs Veron jelentett. Veron, valamint férje és kislánya együtt lakott a pápai kamarással, segítettek a ház vezetésében, az épületek és az udvar jó karban tartásában. Szűcs Veron örökölte a konyhai eszközöket, fölszereléseket, férje a pap még használható ruháinak nagy részét, gyermekük, Nagy Mariska pedig a Szegfű utca 6. szám alatti házat, amelyet kb. 5 000 koronát ért. Azonban a lány csak akkor írathatja nevére a házat, ha házasságot köt (iparossal vagy hivatalnokkal, nem pedig katonatiszttel) és arra a katolikus egyház áldását kéri. Amennyiben ezt nem teljesíti, úgy a ház — mint a vagyon nagyobbik része — az alsóvárosi apácazárdáé lesz. Oltványi prépost a végrendelet végrehajtásával Jászai Géza rókusi esperesplébánost, dr. Oltványi Ottó közjegyző-helyettest (unokaöccse) és Nagy Istvánt (unokahúgának férje) bízta meg. Az ingatlan, az ingóságok és az értékpapírok és kötvények összeírását Kovács Oktáv leltárbiztos és Csiszár Lajos becsüs végezte 1909. január 15. és február 10. között. Oltványi Pál Szegfű utcai háza 4 862 koronát ért. A benne található ingóságok összértéke majdnem 12 000 korona volt. Ezek közül említést érdemel egy 8 000