A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

NAGYGYÖRGY Zoltán: Horgos helytörténetének kutatása és kultúrájának helyzete

Bélával (7-1888), a nagyszentmiklósi földműves iskola igazgatójával. A házasságból két gyermekük született: Béla és Elza (1885-1955). Özvegységre jutása után 1889-től 1892-ig Nagyszőlősön lakott és mint tanítónő tartotta fenn magát és két gyermekét. 1894-ben Pozsonyba költözött, és fia Béla a IV. osztálytól kezdve ott végezte az akkor nyolcosztályos gimnáziumot. Érettségi után Béla Budapestre került, míg édesanyja továbbra is Pozsonyban maradt. Ezután csak néhány évet töltött együtt fiával Budapesten és környékén — levelezésükből ítélve 1907 és 1909 között. Özvegy Bartókné az I. világháború után is Pozsonyban maradt (akkor ez Csehszlovákia volt), és csak a harmincas években költözött Budapestre. Bartók húga, Elza 1904. november 16-án férjhez ment Oláh Tóth Emilhez, Wenckheim Dénes, Vésztő-Szilád pusztai uradalmának gazdatisztjéhez, és ettől kezdve férje nyugdíjazásáig 38 éven keresztül Békés megyében élt különböző uradalmakban. Először Vésztőn, majd Dobozon (Rudolf majorban), azután ismét Vésztőn (Kertmeg pusztán), végül 1921-től a Pusztaföldvár melletti Szőlős pusztán, ahol 1942-ig laktak. Bartók Béla édesanyja mint pedagógus, Nagyszőlősön jó barátságba került Baranyai Gyuláné Quinz Emilia (1862-1928) tanárnővel, aki ugyanabban a polgári iskolában tanított, és akinek a férje Baranyai Gyula (1859-1932) ugyanott volt igazgató. Később Baranyaiék Szegedre kerültek. A III. kerületi Polgári Fiúskola (később Szent István Iskola) igazgatója valamint szegedi könyvtáros lett Baranyai Gyula, míg felesége a felső leányiskola tanárnője volt. Baranyaiaknak egy gyermekük született, Zoltán (1888-1948) író, irodalomtörténész és jogász. Baranyai Zoltán 1926-tól egyetemi magántanár Szegeden. 1936-ban a külügyminisztérium dolgozója és Genfben követségi tanácsos. 1946-ban a párizsi konferencia fődelegátusa, 1947-től az Indianai (USA) egyetem tanára. 1893 után a Baranyai családnak nyaralója lett Kamaráserdőn. Ezen villa a fa-csipke díszeitől megfosztva, lepusztult állapotban még ma is áll az egykori Orgonás út jobb oldalán, visszafelé a harmadik parcellán. Özvegy Bartókné a baráti kapcsolatot a Baranyai családdal azután is fenntartotta, miután hivatásaik régen más vidékekre szólították őket. Bartókot, mint ahogyan korábban Kodályt is, Balázs Béla hívta meg Szegedre. A személyes meghívás nagyon vonzotta Bartókot, ezért édesanyja a barátnőjéhez Baranyai Gyulánéhoz írott 1906. április 1-jei levelében előkészítette Béla Szeged-kamarási látogatását: „Egy nagy kéréssel fordul hozzád, melyet én most előadok; Ugyanis ő (értsd Bélát) meg Kodály az egész országban dalokat akarnak gyűjteni, amelyek még nem ismeretesek, és hogy erre pénzt kapjanak, 2 füzet népdalt adnak ki, és az ezért befolyó pénzösszeget az újabb gyűjtéseikre használják. Mellékelek tehát egy gyűjtőívet, talán sikerül néhány előfizetőt szerezned: nemzeti ügy az egész, tehát érdemes a pártolásra. Ezzel kapcsolatban meg az jutott eszembe, nem jöhetne-e Béla Szeged vidékére is népdal keresésre. O ugyanis ösztöndíjat kapott erre a célra, és ezen a nyáron mindenfelé akar utazni, hol ismerősei vannak, és a parasztok között még eddig ismeretlen népdalokat kutatni. " Bartók 1906. augusztus 25-én Gyula felöl jött vasúton Szegedre, ahol a Szeged-rókusi vasútállomáson átszállt a kamaráserdői vonatra, és a Baranyaiakhoz ment. A villájukban szállt meg. Aztán 27-én visszautazott Szegedre, ahol két