A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

GLÜCK Jenő: Az aradi 1848/49-es gyűjtemény és a 13 vértanú emlékezete

A kultúrpalota felépítése nyomán (1913), a múzeum nagyméretű helyiséghez jutott, amelyben európai szintű módon kerültek kiállításra a legjelentősebb anyagok. Az első világháborút követő imperiumváltozás egy idő után korlátozta látogatását. Végül 1938-ban lebontották és anyagát raktározták. Újjászervezéséhez 1945-ben került sor, majd 1954-ben új berendezéssel és további anyagok beszerzésével nyílt meg. A következőkben kifogások merültek fel tartalmát illetően és végül 1978-ban újra lebontották és csupán anyaga töredékét vették fel a megyei múzeum kiállításának részeként. * * * A 13 VÉRTANÚ EMLÉKEZETE Arad város és a megye már jóval az 1848/49-es magyar forradalmat megelőzően nagy többségében felsorakozott a polgári átalakulás és szabadság kivívása érdekében. A haladó erők soraiban ott találjuk nemcsak a magyar, hanem a német, román, sőt szerb lakosokat is, akik zömükben szintén kitartottak a győztes forradalom vívmányainak megvédése mellett. E kiállás csatatérré változtatta Arad városát, miután a Dimitrie Haica vezette Védbizottmány 1848 október 4-én elutasította a császárhű parancsnok ultimátumát. Arad vidéke többezer honvédet és nemzetőrt állított csatasorba, akik közül nem kevesen életüket áldozták. Világos után 2761 honvédet soroztak be büntetésül a császári-királyi csapatokba, akiknek nem sikerült idejekorán elmenekülniük.

20 Arad vidéke szorosan kapcsolódik a forradalom végnapjaihoz is. Miután a Vécsey tábornok vezette ostromsereg 1849 július elsején megadásra kényszerítette a várat, ide vonult vissza 1849 augusztus első napjaiban a Kossuth Lajos vezette kormányzat és összpontosult a honvédsereg a cári és császári túlerővel szemben. Végül 1849. augusztus 13-án került sor a világosinak nevezett, valójában a szőlősi mezőn az elkerülhetetlen fegyverletételre a Görgey Arthur vezette fősereg részéről. Augusztus 19-én Borosjenőn kényszerült hasonlóra a Vécsey tábornok hadteste. Damjanich János mint aradi várparancsnok is kénytelen volt megjárni ezen utat.

21 A várat átvevő cári csapatok távozása után sürgősen betelepedtek a császári és királyi vezérkar képviselői, sőt egy időre maga Haynau is. Működésbe lépett a hadbíróság. Csutak Kálmán ezredes, maga is várfogoly, 1868-ban közzétett kimutatása szerint 16 elítéltet kivégeztek, 203 esetben pedig a halálos ítéletet más büntetésre változtatták át. Az elítéltek összlétszámát 489-ben 20 GLÜCK Jenő: Adatok a szomszéd Arad vármegye 48-49-es történetéhez. A Móra Ferenc Múzeum Evkönyve. Történeti tanulmányok. Studia Historica 2. Szeged 1999, Idem, Hősök nyomában, Szeged, 1995. március 15-16. Az 1848-49 évi első népképviseleti országgyűlés történeti almanachja. Budapest, 2002, 242-249, 586-587, 693-694, 812-814, 868-870. 21 GLÜCK Jenő: Egy megye a világosi fegyverletétel után. Történelmi Szemle 4/1995, 451-454.