A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 6. (Szeged, 2003)

ZOMBORI István: Adatok a Szeged-alsóvárosi Ferences kolostor 20. századi történetéhez (A Historia Domus alapján)

Okt. 8. Magyarok Nagyasszonyának ünnepe. Reggel — azt hiszem — mindannyian így sóhajtottunk fel: Patrona Hugariae! Ora pro nobis! S semmi különöset sem sejtve munkához fogtunk. P. Gottfrid, e sorok írója Szentmihálytelekre ment misézni. A faluban nagy izgalom fogadta: az oroszok átkeltek a Tiszán. A beszállásolt magyar csapatok menekülésre készültek s délfelé el is hagyták a telepet. E napon ürítették ki a várost is. Az intelligencia nagyrésze elmenekült. A Ferenes rendház tagjai rendíthetetlenül kitartottak őrhelyükön. P.Gábris Grácián kivételével — aki a múzeum értékesebb tárgyait Dunántúlra vitte — mindenki a rendházban maradt. Okt. 9. A belövések mindjobban sűsűsödtek. Néha úgy tűnt fel, mintha a városban folyna a harc. Este felrobbantották a város büszkeségét, a Tisza-hidat. Éjtszakát az oratórium óvóhelyiségében töltöttük. A többi óvóhely, földszinti folyosók hívek százával telt meg. Okt. 10. Reggel oly erős tűz alá vették a várost, hogy már a templomban nem is misézhettünk. Villany nem égett, a pince gyertyafényes homályában hangzott fel az ima: introibo ad altare Dei... Az oltár körül híveink gyóntak. Sírtak és féltek. Minden a katakombákra emlékeztetett. — Egész napot az óvóhelyen kellett tölteni. Híveink ajkáról nem egyszer hangzott el: az Isten áldja meg az atyákat, soha nem feledjük el, hogy amikor mindenki itt hagyott bennünket, papjaink akkor is velünk maradtak. Késő este megszűnt a harc. Az ágyúk elnémultak, de a nagy csend nyomában magyar katona testvéreink elhagyták az „urbs solis"-t, s mi pedig a késő esti órákban az orosz katonaság fenhatósága alá kerültünk. Okt. 11. Ködös, esős októberi reggelre ébredtünk. Az utcák néptelenek. Időnként puskalövéseket hallottunk. Hamarosan megjelentek a Mátyás-téren is az orosz katonák. Korai délutáni órákban ketten be is jöttek a zárdánkba. Rövid beszélgetés után eltávoztak. Este még az előző napoknál is jobban megtelt rendházunk civil lakossággal. Főként nőkkel. Pár héten át minden éjtszaka bejöttek, mert itt oltalmat találtak az erőszakossággal szemben. 1944 Okt. 15. Vasárnap volt. Templomunkban a korai órákban miséztünk. E napon a telepek közül csak Kecskés-telepen volt szentmise, ahová P. Gottfrid ment ki. A köv. vasárnap azonban már az összes telepen szentmisét tartottunk, s az egyházmegye püspökének a hívekhez intézett körlevelét, vigasztaló és buzdító szavait olvastuk fel.